“Azt hiszem, csak ezekre figyeltem. Még akkor is, amikor leugrottam egy liter tejért a sarki kisboltba vagy vártam a buszra. Engem ez izgat, talán ez az én belső világom is. Babonás, hiedelmeskedő, átkozódó, kuruzsló, kurvaanyázó és transzcendens is.” – válaszolt Varga Melinda kérdésére Pál Dániel Levente az Irodalmi Jelenen. 

(…)

A babona, hiedelmek, az átkozódás, a kuruzslás, a káromkodás is kapcsolódik ehhez a sajátos transzcendenshez, és inkább a roma közösséggel hozható kapcsolatba. Kicsit olyan, mintha visszamennénk az időben, vagy mintha nem is Budapesten, hanem egy vidéki kisvárosban laknánk. Jól érzékelem, mennyire figyeltél szándékosan ezekre a furcsaságokra?

Azt hiszem, csak ezekre figyeltem. Még akkor is, amikor leugrottam egy liter tejért a sarki kisboltba vagy vártam a buszra. Engem ez izgat, talán ez az én belső világom is. Babonás, hiedelmeskedő, átkozódó, kuruzsló, kurvaanyázó és transzcendens is. Nyilván hülyeség ezt így mondani, de annyira része voltam a könyvem megírásának, hogy ez az egész rólam szól. Minden lehető értelemben, de ebbe nem szeretnék belemenni. Legyen elég annyi, hogy amennyire valaki része lesz a lakókörnyezetének – tudatosan vagy önkéntelenül –, úgy lettem én is része ennek a valamennyire időn és téren kívül helyezhető világnak. Arra lehet szemed főként – főleg éveken keresztül folyamatosan –, amilyen te magad is vagy. Még akkor is, ha erről korábban halvány lila fogalmad sem volt. És még akkor is, ha úgy élted le az egész életedet, hogy mindig elvonatoztál saját magad mellett: láttad kiírva az állomástáblán a neved, de egyéb teendőidre hivatkozva mindig másnapra vagy a jövő hétre halasztottad volna, hogy leszállj. Nekem is ilyen lett volna mindez, ha például úgy dobja a gép, hogy az Újlipótvárosban vagy a Széll Kálmán tér mellett találok magamnak egy lakást.

Fontos társadalmi problémákat mutat meg a könyv, tudatosan figyeltél ezekre a témákra?

Nagyon! Minden moralizáló vagy magyarázó részt lelkifurdalás nélkül kidobtam. Az a pár mondat, ami mégis maradt, szerintem fontos. Nem a morál vagy a megítélés mintázatának alakításához, hanem az éppen ott elmondott történet megértéséhez, illetve prózapoétikájához. Életem egyik súlyos hibáját követtem volna el, ha elkezdek itt ítélkezni és ennek köszönhetően véleményt manipulálni. Brutálisan félrement volna az egész könyv, és nemcsak a könyv, hanem az írója is elkárhozott volna a maga bölcsészdiplomás világmagyarázatai között.

Nem tartottál attól, hogy sztereotípiákba futsz bele?

Azok futottam belém.

(…)

Forrás és teljes interjú: LINK

Leadkép: Bach Máté