Én akkoriban álmosan üldögéltem az Elázott Pipafüst nevű kávéházban, s rá-ráleheltem az ablaküvegre, amire képzelt japáni betűket rajzoltam az ujjammal, mert rettenetesen unatkoztam, mintha a legvégeláthatatlanabb alföldi panoráma kellős közepére lennék száműzve egy esőszagú napon. Még a bibliai remeték sem érezték ilyen szörnyen unalmasnak a sivatagot, mert homokvárakba vonultak, s a termeket délibábokkal rendezte be hőgutától kótyagos képzeletük. Az eső verte a bádogcsatornákat, s a rosszlányok arcáról leázott a szajhafesték, láthatóvá téve vízbefúlt, nyomorú életüket, amint összekuporodtak az ereszek alatt.

Pataki Tamás regényrészlete a Bárkaonline-on olvasható.