Pataki Tamás első kötete úgy robban ki a kortárs mocsárból, mint zabolátlan ördögfióka, szarvacskáival fenékbe bök, hogy majd leesünk a székről, de mivel éberek vagyunk, nyomban belátjuk: képesek vagyunk a szarvacskákba kapaszkodva végigvágtázni a leghihetetlenebb kalandokon is. Ezt a stílust nem az írói technika teszi, hanem az írói kedélyállapot – ezért is taníthatatlan.

Juhász Kristóf recenziója a Magyar Idők portálon olvasható.