Sántha Attila
Ki viszi haza a taxisofőrt?
Hosszú utam volt, a belvárosból
vittem legkedvesebb ápoltam,
hogy egy másik öregotthonban
meglátogassa a feleségét.
Török és mohamedán a sofőr,
előzékeny, a taxisok gyöngye;
nem mutatta, hogy zavarná
a zsidó kalap barátom fején.
Beszélgettünk a sofőrrel halálról,
fel-vagy fel nem támadásról,
s hogy hol támadunk fel:
ott, ahol éltünk, vagy ahol álmodtunk.
Mondja, huszonöt éve jött ki,
de ma is a trabzoni hegyeket látja,
háza van ott, odajárnak évente,
de már nem költözne haza.
S lemondóan legyint, á, minek…
Hogy ott is idegen legyek?
Idegen fiatalokat nézzek, akiken
régi barátok arcvonásai tükröződnek,
akik rég elmentek New York-ba?
Megérkeztünk. Kilencvenöt éves
barátom izgatott, mint a gyermek,
feleségével ők együtt támadnak fel.