Londonban egy dél után – Sántha Attila versei az Irodalmi Jelenen

Londonban egy dél után – Sántha Attila versei az Irodalmi Jelenen

Sántha Attila

Ki viszi haza a taxisofőrt?

Hosszú utam volt, a belvárosból
vittem legkedvesebb ápoltam,
hogy egy másik öregotthonban
meglátogassa a feleségét.

Török és mohamedán a sofőr,
előzékeny, a taxisok gyöngye;
nem mutatta, hogy zavarná
a zsidó kalap barátom fején.

Beszélgettünk a sofőrrel halálról,
fel-vagy fel nem támadásról,
s hogy hol támadunk fel:
ott, ahol éltünk, vagy ahol álmodtunk.

Mondja, huszonöt éve jött ki,
de ma is a trabzoni hegyeket látja,
háza van ott, odajárnak évente,
de már nem költözne haza.

S lemondóan legyint, á, minek…
Hogy ott is idegen legyek?
Idegen fiatalokat nézzek, akiken
régi barátok arcvonásai tükröződnek,

akik rég elmentek New York-ba?
Megérkeztünk. Kilencvenöt éves
barátom izgatott, mint a gyermek,
feleségével ők együtt támadnak fel.

A versek itt olvashatók