A múlt század harmincas éveiben élt mifelénk egy Villon nevű poéta, akit tulajdonképpen Franciaországban lógattak föl, valamikor a 15. század második felében. Többen vagyunk, akiknek költészetét ez a Faludy György-transzponálta kalandor határozta meg. Bálint Tamás is a villoni úton indult el, de most már egészen bizonyos: ő a legérzelmesebb neovillon. Mintha a szenvedélyes verskalandor Tóth Árpád lila dalra fakadó nyakkendőjét bogozná a nyakára, és még felöltene egy teljesen egyéni mellényt is ‒ olyan ez a költészet. Méltán övé tehát a múzsa ‒ a pap (az arkánumbéli tán?) leánya –, mégpedig birtokostul. Ha már mindig a nő jut eszébe a földről. (Orbán János Dénes)
Bálint Tamás: Hibalista
