Örkény István műfajt teremtett egyperces novelláival, és számos követője akadt, köztük egészen nagyszerűek is. De még senki nem merte provokálni az egypercesek atyját. Azt nem tudjuk, hogy Örkény besírna-e, de egészen biztosan kezébe venné a könyvet, egy ilyen cím láttán. Tegye ezt az olvasó is, és garantáltan nem fogja megbánni. Az eddig költőként – különösen a Csendrappszódiáért – ismert Noszlopi rendkívül szofisztikált prózával lep meg bennünket. Gonosz görbe tükröt tart elénk, gyilkos humorral ábrázolja a kor emberének lelkét, nemkülönben a társadalmi problémákat is. A költőből sosem bújt elő a jogász, a prózaíróból viszont igen, ez külön fűszert ad a szövegeknek. Nagyon könnyed, ugyanakkor nagyon súlyos olvasmány.
„Ma már tudományosan is megerősített tény, hogy az emberek tulajdonképpen a kukacok rokonai. Felül bemegy a táplálék, alul kijön a bélsár. Mindeközben némely ember bonyolultabb idegrendszeri tevékenységet is végez, teljesen önkéntelenül. Erre természetesen számos fejlettebb kukac is képes.”