Pál Dániel Levente a legutóbbi, 2013-ban megjelent Hogy élünk, nem hiába című verseskötete óta idén nyáron újabb két könyvvel jelentkezik, ezek közül az egyik az Álmaim piros sportladája, melyet a későbbiekben várhatunk, illetve nemrégiben megjelent Az Úr Nyolcadik Kerülete című alkotása, amelyet a szerző a következőképpen vezet fel:
A helyszín Józsefváros, Budapest nyolcadik kerülete. Nem a Palotanegyed, hanem a Nagykörút túlsó oldala, a Város és a Zóna határa, sok itt ragadt vagy ide sodródott emberrel és sorssal. Élnek itt az őslakos magyarok és cigányok mellett törökök, kínaiak, vietnámiak, arabok, mindenféle afrikaiak, cserediákok, öreg forradalmárok, házfoglalók, háborús menekültek, piti és nagystílű gengszterek és vagy egy tucat vallás és szekta aktív hívei. Itt van elszórva pár négyzetkilométeren minden, ami a mi régi és ami a mi új Európánk. Itt lakom, ezen a környéken gyűjtöttem legtöbb történetem – ezeket rendeztem könyvé.
A kötet megjelenését a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. nem támogatta.
A könyvről írták:
Engem korábban nem érdekelt jobban a nyolcadik kerület, mint sok más téma. Aztán beköltöztem a kellős közepébe, és csak azt követően kezdtem el gyűjteni és megírni, amit látok. Sokáig nem akartam ebből könyvet írni, jól elvoltam azzal, hogy alanyi költőként csúnyaszavas verseket írok. Aztán szaporodtak a szövegek, és egyre többen írtak rám, hogy miért nem ebből rakok össze egy könyvet. Hiszen sokkal jobbak, mint a verseim.
Teljesen felesleges azon morfondírozni, hogy Pál Dániel Levente „csak” hűséges krónikása-e a történéseknek, vagy itt-ott belenyúl-e a valóságba, hiszen ennél sokkal fontosabb, hogy az általa megjelenített figurák, helyzetek és párbeszédek hús-vér emberek valódi közegéről szólnak.
Kötelező olvasmány Kocsis Máté polgármesternek! (Grozdits Hahó, Librarius)Hogy miért szeretek itt élni? Az életszag miatt. Úgy élnek, úgy élünk, mint egy kisvárosban. Ugyanazok az emberek hesszelgetnek a kisbolt előtt, vásárolnak, drogoznak, árulják a testüket, vagy veszik igénybe ezt a szolgáltatást – ugyanabban a kisbolti sorban áll a strici, a futatott lány és az alkalmi ügyfél, no meg a szomszéd néni, aki ezt az egészet mélyen elítéli és rendszeresen fel is jelenti. Ha az ember itt él, megszokják, ennek az egésznek önkéntelenül is a része lesz.
Megvan bennük az isten (Hanthy Kinga, Magyar Idők)