Medveként támadt az irodalom Tusványoson, Terényben járt Néró császár

Részletek Shrek Tímea beszámolójából

Medveként támadt az irodalom Tusványoson, Terényben járt Néró császár

A Bálványosi Nyári Szabadegyetemről a politikai-közéleti kerekasztal-beszélgetések, olyan legendás zenekarok, mint a Skorpió vagy a Beatrice koncertjei, a medvék, na meg a káprázatos táj jut eszünkbe. Shrek Tímea tábori jegyzetéből azonban kiderül, a kortárs irodalom idén az egyik legmarkánsabb kulturális programpont volt, és tudósítónk személyes sorai Terénybe is elkalauzolnak bennünket, ahol Néró császárnak volt jelenése.

Még meg sem kezdődött a felolvasásunk a Nem Adom Fel Café & Barban, amikor Pál Dániel Levente izgatottan lépett hozzánk, és feltette a kérdést: Jövő héten Tusványos? Meglepődve, kikerekedett szemekkel néztünk rá, hirtelen nem értettük, miről is van szó. Másnap délig kértünk haladékot a válaszadásra. A hezitálás oka egyszerű volt, már két hete nem jártunk otthon, és több mint ezer kilométer volt a hátunk mögött, előttünk pedig a Héthatár Irodalmi Fesztivál, ahol Farkas Wellmann Endre és Marcsák Gergely előadták A római disznó monológját.(…)

Péntek délután vonatra szálltunk, és elindultunk Vác irányába. Lőrincz P. Gabriella, Csornyij Dávid, Marcsák Gergely és jómagam. Majdnem teljes volt a kárpátaljai csapat. Vác Alsó állomáson néhány perc várakozás után megjelent Erős Kinga és Pánczél András, akik elvittek minket a szálláshelyünkre. (…)

Vasárnap visszaindultunk Budapestre. Dávid és Gabriella egész este a másnap éjjeli utazásról beszélt, amikor ráébresztettem őket arra, hogy nincs hétfő, és kedd éjfélkor indulunk. Jót nevettünk rajta, teljesen elveszítettük az időérzékünket, mióta nem voltunk otthon. A napok összefolytak.

Kedd éjjel, pontban éjfélkor hatalmas csomagokkal álltunk a ház előtt. Pál Dániel Levente taxival érkezett, őt Kubiszyn Viktor követte, gyalog. Nem sokkal később megérkezett a busz is. Elindultunk a magyar–román határ felé. (…)

Valamikor délelőtt tíz óra magasságában értünk Tusnádfürdőre, becsekkoltunk, karszalagot kaptunk, és elfoglaltuk a szálláshelyünket. (…)

Pál Dániel Levente vezette a beszélgetést, kitértünk a kárpátaljai mindennapokra, oktatásra, kultúrára, irodalomra, de Csornyij Dávid Árpád vezér és Daenerys Targaryen romantikus kapcsolatáról szóló, nem létező szakdolgozatára is. Három körben olvastunk fel műveinkből, igyekezve kapcsolódni az előttünk szólóhoz. A szövegek a szerelem, kárpátaljaiság és az erotika köré csoportosultak. Marcsák Gergő a felolvasások között megzenésített verseket adott elő. (…)

Danitól és Viktortól reggel elbúcsúztunk, nekik aznap kezdődtek a fellépések.

A magyar–ukrán határon már rég nem láttam akkora sort, mint aznap. A két határ között, a senki földjén tömegek álltak az autók mellett. Hátamon a túrazsákkal csörtettem előre az ukrán vám felé. Legalább hat gyalogos állt előttünk és megannyi sofőr, kezükben az utasok útlevelével. Utólag azt mondták a többiek, hogy látták rajtam, ha valaki elém tolakszik, biztosan megtaposom. Amikor kiértünk a sorompó mögé, szétnéztem. Szemétkupacok voltak mindenhol. Sehol egy, az unióban megszokott virágágyás, aszfaltozott járda, vagy kuka. Most először nem zavart a kosz. Végre itthon voltam.

Szöveg és kép forrása: Irodalmi Jelen