2017. május 5. és 7. között a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. megtartotta hagyományosnak tervezett táborát a Szigligeti Alkotóházban. A tábor díszvendége a 72 éves, Kossuth-díjjal kitüntetett művész, Földes László Hobo volt, aki elhozta az Előretolt Helyőrség Íróakadémia tagsága számára a Hármasoltár című produkcióját, az előadás után pedig kötetlen hangulatú beszélgetésen vett részt az alkotóház teraszán az Íróakadémia tagjaival. (Nagy Koppány Zsolt írása)

 A hallgatóság kérdezett, Hobo válaszolt, mesélt, és igen fontos dolgokat mondott, többek között az írótáborbeli szellemi munka egyik alapgondolatának számító „megzenésített versek” témakörében.

 Ezekből állítunk össze most egy alig szerkesztett, 27 (merthogy 72 éves a Mester) plusz 1 pontos listát.

 1. Van, amikor a zene miatt húzni kell a szövegből. Vannak ugyanakkor költők, akiknek a verseit csak egyféleképpen lehet mondani, megzenésíteni. (Pilinszkyt csak egyféleképpen, de például József Attila Tiszta szívvel című versét mindig másképp.) József Attila a világ legnagyobb költője, de sajnos fordíthatatlan. A fordítás amúgy is filológiai ellenőrzést igényel. Hobo például Bob Dylan verseit fordította, de vissza kellett őket fordítani angolra, hogy a szövegek teljességének megmaradása ellenőrizhető legyen.

 2. A tehetségtelenséget csak a szorgalom pótolhatja valamennyire. Ezt ironikusan mondta, és mindenki úgy is értette. (Nevetés.)

 3. 900 József Attila-est 27 év alatt, 67 ezer Hármasoltár-néző.

 4. „De énnekem / pénzt hoz fájdalmas énekem / s hozzám szegődik a gyalázat.” Kik érezhetik magukénak ezt a sort? Hobo például annak érezte a hetvenes-nyolcvanas években.

 5. József Attilát olvasni nagyobb élvezet (vagy inkább kevésbé megterhelő), mint játszani.

 6. „Feldkurát úrnak alázatosan jelentem…” – ezt a mondatot szeretné egyszer színpadon elmondani, és akkor egyebet már nem is. De – ebből a szempontból: sajnos – nem egy Svejk-alkat.

 7. Faludy György arra kérte, hogy a temetésén Hobo énekeljen, a fiatalok pedig szerelmeskedjenek. Hobo énekelt is, de a fiatalok nem szerelmeskedtek.

 8. „A vén paraszt már tudta s várta / alkonytájt kinn az udvaron: / »Görnyedt testünknek nincsen ára, / s úgy halunk meg, mint a barom. / Kaszás testvér! Sovány a földünk! / könyörgöm: egyet tégy nekem: / ha elviszel, szórd szét a trágyának / testemet kinn a réteken!«” (Villon – Faludy: Haláltánc-ballada) – attól a perctől kezdve, hogy ezt elolvasta, versekkel kezdett foglalkozni.

 9. Faludy még nála is nagyobb csavargó volt.

 10. Hobo igyekszik továbbadni annak a figyelemnek egy részét, amelyik rá irányul.

 11. Csokonai feldolgozása kapcsán: „nyíretten lotyogtatja magát”, olvasta Hobo A magyar gavallér című versben. Ezt követően egy ideig valahányszor megkérdezték tőle, mit csinál, azt válaszolta: „Nyíretten lotyogtatom magam”.

 12. Alázatosnak kell lenni. Ha csak egyetlen emberből áll a közönség, annak kell előadni. Komolyan, szépen.

 13. Egyetlen mérce van: bele kell dögleni. Vagy abba, hogy sikerül, vagy abba, hogy nem.

 14. Ki veszi a bátorságot, hogy kritikai észrevételekkel illesse az elkészült műveket?, érkezett a kérdés. Fodor Lajos, a mester, például vette, érkezett a felelet. Mick Jagger szavait parafrazálva: Nem árt, ha az embert időnként seggbe rúgja valaki, de nemigen van, aki megtegye.

 15. Hobo csak olyat játszik, ami az „övé”. Ugyanakkor nem nézi, nem hallgatja magát vissza, nem önelemez.

 16. Megjelenés előtt áll az 1400 oldalas könyve, amelyikben minden eddigi munkája szerepel.

 17. A Hobo Blues Band (és mellette maga Hobo is) már a kezdetektől egy(ütt) volt az irodalommal.

 18. Több ötlete és tennivalója van még annál, mint amennyit meg tud valósítani.

 19. Annyi szeretetet kapott és kap a közönségtől, és olyan túlélési és megjelenési formái voltak és vannak a dalainak, amilyeneket soha nem gondolt volna. Például a „Minden városban adj pénzt egy koldusnak” (Csavargók tízparancsolatabeli) éthoszának megfelelően adott pénzt egy koldusnak, de visszakapta, mert – mondta a koldus – annyi mindent adott már neki, hogy még ezt is nem fogadhatja el.

 20. Rendre meglepődik azon, hogy a fiatalok, akik még nem is éltek a dalok keletkezésének időpontjában, ismerik és éneklik a dalait. A legfiatalabbak, legeslegfiatalabbak is.

 21. Erdélyben annyira ismerik a dalokat, hogy észreveszik, ha elszúrja a szöveget.

 22. Vidnyánszky Attila kérhet tőle, mert olyan erős ember, hogy valamiért nem fél Hobótól. (Nevetés.)

 23. Valaki kérdést tenne fel a közönségből, és elnézést kér, de be van kicsit rekedve. „Énekeljen bluest!”, vágja rá Hobo.

 24. A szakma szabályait érteni kell, mert a költészet és a dalszövegírás elsőre talán láthatatlan összefüggései vannak annyira erősek, hogy ezt nem lehet megkerülni. Az a jó, ha a költészet, a dalszöveg és az előadó személyisége találkozik.

 25. Nem elég csak a szakmát tudni: egyéniség kell az előadáshoz. És ha már itt tart a diskurzus: van, akit nem lehet, és van, akit nem is szabad tanítani.

 26. Hinni kell az általunk megalkotott dolgokban. Akkor is meg kell írni, ha nem látszik a sikernek még a lehetősége sem.

 27. Minden, ami elkészül, elkezdi a saját életét élni. Ezt engedni, hagyni kell.

 + 1. Az előadás szent és sérthetetlen. Előtte, utána mindent szabad, de az előadás egy másik létállapot, előadónak, közönségnek egyaránt.