Nagy örömmel olvastuk és ajánljuk mindenkinek Kopriva Nikolett verseit, melyek a Látó című szépirodalmi folyóirat decemberi számában jelentek meg.

A versek itt olvashatók: https://www.lato.ro/irodalmi-mu/nagyanyam-atvaltozasai

Íme egy kis ízelítő:

MACSKA

a kapualjakban figyeli

egykori szomszédait.

házaikban jár, belegabalyodik

a függönybe. éjjel megbújik

a homályos szobasarokban,

onnan nézi

az alvó emberek fölött lebegő

boszorkányokat.

BOSZORKÁNY

öregasszony bőrében

lovas szekéren járja

az utcákat, faluról falura

gyűjti a holtak kacatjait,

eladja őket a városi piacon,

vagy a folyóba dobja.

ismeretlen nyelven

szól a halakhoz.

az erdőbe megy –

kísértetek követik,

beleköltöznek a fákba.

ERDŐ

levelei sárgák,

sárgán világítják az utcákat,

udvarokat, kerteket.

sárga emberek tévednek el

sárga épületek között.

sárga templomban sárga harang,

a temetőben sárga keresztek.

egyre magasabbak a fák.

a sárga város fölött

a legfelső ágakon lógatja lábát

a sárga isten

vagy ördög.

MEZŐ 

napraforgók születnek.

a gyökerek között zöld hátú

férgek építenek várost,

a katedrálisból mindig hiányzik

az utolsó darab.

a város kövei közül évente

fekete mocsár bugyog föl.

férgek másznak

a napraforgók szárain.

mielőtt elérnék

a szirmokat,

nap égeti el őket.