„Már vagy három hete nem mehettem sehová. Így aztán ráértem órákon át feküdni a fal felé fordulva, egy kicsi zsebtükörrel. Mindig a szememet néztem csendben, figyelmesen. A halottak is ugyanígy néznek, pislogás nélkül, üresen, egykedvűen. Megijedtem, hogy így maradok, ezzel a halott tekintettel.” – Izer Janka tárcája a Bárkaonline-on olvasható.

„Keresztben a láb, a lába előtt minden férfi. Virágzik a szocializmus. Osztanak.” – Törteli Réka verse a Zetna folyóirat oldalán olvasható.

„A humoros regisztertől a melankóliáig, egyszer-egyszer az emelkedettségig jutnak el a szövegek. A Patyik Fedon jó kezdet, látható, hogy van honnan építkezni, nagyon erős tartalék és muníció van Regős Mátyás írói eszköztárában. Nem csak Fedon kabátja nyitott, de az egész kötet az – innen még szinte bármi lehet, de hogy jó lesz, az nagyon valószínű.”

„Egy kerekesszékes fiatal fiút pillantok meg. Ott ül az egyik bolt eresze alatt, ölében egy nejlonzacskót tartva, mindkét lába combközépig begipszelve. Fejét lehajtva várja, hogy a járókelők némi aprót dobjanak bele. A zsebembe nyúlok, pénz után kutatva. Ő rám néz, szemében valami furcsa csillogást látok. A pénzt a szatyorba dobom, beszéde zavaros, alig érthetően mondja

„Fekete sapka, amit nem látunk már sosem. Nyakában ezüst pókfonál vet árnyékot. Álma suttogása holt fület csikland.” – Nagy Lea írásai Tandori Dezső emlékére az Irodalmi Jelen oldalán olvashatók.

„Klasszikusok születnek a szemünk előtt. Persze, nem szépirodalmi igénnyel íródnak, de avatott szerző kezében, a megfelelő kontextusba helyezve bármikor szépirodalmi mélységűvé válhatnak. A jövő járványokról szóló irodalmi műveinek – ismétlem: ha lesz egyáltalán igény ilyesmire – bőséges nyersanyaga jön létre éppen. Bárcsak más pozitívuma is lenne mindannak, ami most velünk történik.” – Nagy Koppány Zsolt

„Van egy lány, akit szeretek, habár sosem láttam az arcát. A virágboltban dolgozik az iroda mellett, s ugyanúgy ötkor végez, mint én: mire összepakolok és kiérek az utcára, már ott lépdel előttem, a metró felé tart. A dereka karcsú, s ringva jár, ahogy a liliom inog, ha rálehel a szél. A haja vörös, természetes vörös,

„A szívem dobogással dombot formált testemen, mellkasomon nyálharmat lengte be a ritka mezőt. S máshol is emelkedtek a hegyek völgyekre várva, közeledtek egymáshoz az arányos partvonalak, a földtest talpai várkapukat képeztek, rövid hadakozással hirtelen egyesültek a kontinensek.” Csornyij Dávid, Szilágyi-Nagy Ildikó és Leczo Bence írásai az Előretolt Helyőrség irodalmi-kulturális mellékletében jelentek meg.

„nem követhető Létrejötte igazolhatatlan Mint a bűn öző retteg a teraszon Lá ba a mellkasához felhúzva Papírok lángja körülötte Már nem tudja eldönteni a hajnallal vagy halálával játszik Az író aki papír ról álmodott és most papírt hány” – Zalán Tibor versei a Bárkaonline-on olvashatók.

Szente Anita interjúja Varga Melindával a kultura.hu-n olvasható.

„Ady virágot keresett. Néha érzem az illatát. Ha felperzselnénk a földet, se halna kínhalált.” – Szeder Réka versei a Vásárhelyi Látóhatárban olvashatók.

A TV21 beszélgetése Shrek Tímeával – többek között a Halott föld ez című kötetéről – elérhető a Youtube-on.

„Eltűntek a lillózók, a madarak délre, te pedig, mint a régi antik, itt ragadtál.” – Nagy Lea versei a Tiszatáj januári számában olvashatók.

„Apa ma hazajön külföldről, sokat van ott, dolgozik. Most egy ideig itthon marad velünk, és végre játszani is fogunk a társasjátékokkal, amik fent vannak a polc tetején. Kiszínezem a rajzom, de kint hagytam a kéket, pedig Apa szeme kék, legalábbis úgy emlékszem.” – Fehér Enikő írása a Bárkaonline-on olvasható.

„Egy régóta várt, hiánypótló nagyregény születésének vagyunk tanúi: az erdélyi fejedelemség uralkodói még mindig beindítják az írói fantáziákat…” – Nagy Koppány Zsolt írása Gál Vilmos regényéről a Magyar Nemzet oldalán olvasható.

„Minden törékeny sorsban ott van a hiba valahol, mégis, ezen hibák ellenére (sőt, az sem kizárt, hogy éppen emiatt) is szerethetők az emberek. A könyvet olvasva képesek vagyunk meglátni a tökéletlenség szépségét, szerethetőségét.” – Kolozsi Orsolya kritikája Mesterházy Balázs Gesztenye placc című kötetéről a Tiszatáj 2020/1. számában olvasható.

„Ilyen most, vagy ilyen lesz az én generációm. Az elbeszélő csak hősként emlegeti. Egy álombeli, valóságosnak nehezen elképzelhető hősként. Én viszont tudom, hogy létezik. Talán mégis a szüleinktől tanultuk ezeket. De nem hiszik el, hogy sikerült hőst nevelniük a gyerekeikből. Hiszen túl sokat csalódtak már ahhoz, hogy csak úgy higgyenek még ilyesmiben. Hogy ránk bízzák