Tovább

A jövő híres írói érkezhetnek Gyulára

Kárpát-medencei Irodalmi Gálát rendeznek a Gyulai Várszínház idei évadának részeként pénteken este a Várszínpadon. Az Előretolt Helyőrség Íróakadémia előadásán az országosan ismert író-oktatók, például Nagy Koppány Zsolt és Zalán Tibor mellett olyan fiatalokat láthatnak-hallhatnak az érdeklődők, akik talán a jövő leghíresebb magyar írói lesznek. A teljes cikk itt olvasható.

Tovább

Pályázati kiírás a 2020-as évre

A Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. (a továbbiakban: KMTG) az ELŐRETOLT HELYŐRSÉG ÍRÓAKADÉMIA nevű projektje keretében meghirdeti 2020. évi pályázatát, pályakezdő kategóriában. A benyújtott pályázatok minőségétől függően a pályázaton legfeljebb 10 pályakezdő szépíró, valamint 5 pályakezdő irodalomkritikus nyerhet felvételt az Előretolt Helyőrség Íróakadémia képzéseire. A nyertes pályázók a 2020–21-es tanév ideje alatt szerződés alapján, az abban

Tovább

Narcissus

„Már vagy három hete nem mehettem sehová. Így aztán ráértem órákon át feküdni a fal felé fordulva, egy kicsi zsebtükörrel. Mindig a szememet néztem csendben, figyelmesen. A halottak is ugyanígy néznek, pislogás nélkül, üresen, egykedvűen. Megijedtem, hogy így maradok, ezzel a halott tekintettel.” – Izer Janka tárcája a Bárkaonline-on olvasható.

Tovább

Patyik Fedon mindig nyitott kabátja

„A humoros regisztertől a melankóliáig, egyszer-egyszer az emelkedettségig jutnak el a szövegek. A Patyik Fedon jó kezdet, látható, hogy van honnan építkezni, nagyon erős tartalék és muníció van Regős Mátyás írói eszköztárában. Nem csak Fedon kabátja nyitott, de az egész kötet az – innen még szinte bármi lehet, de hogy jó lesz, az nagyon valószínű.”

Tovább

Kellett hozzá a nyelvtan is

„Egy régen lakatlan szobában: egy költeményben körbeültem önmagamat. Egy tükör is volt – hát sokan voltam. Ültem a bűnben, és zavartan varrtam a szárnyam, valami skandináv szövetből, mit kaptam épp az IKEÁban.” – Az Előretolt Helyőrség irodalmi-kulturális mellékletben Orbán János Dénes vezérverse, Hegyi Damján Domokos novellája, valamint Polgár Kristóf és Ilyés Krisztinka versei olvashatók.

Tovább

Fapulya

„Egy kerekesszékes fiatal fiút pillantok meg. Ott ül az egyik bolt eresze alatt, ölében egy nejlonzacskót tartva, mindkét lába combközépig begipszelve. Fejét lehajtva várja, hogy a járókelők némi aprót dobjanak bele. A zsebembe nyúlok, pénz után kutatva. Ő rám néz, szemében valami furcsa csillogást látok. A pénzt a szatyorba dobom, beszéde zavaros, alig érthetően mondja

Tovább

Az újraolvasás csodája

„Klasszikusok születnek a szemünk előtt. Persze, nem szépirodalmi igénnyel íródnak, de avatott szerző kezében, a megfelelő kontextusba helyezve bármikor szépirodalmi mélységűvé válhatnak. A jövő járványokról szóló irodalmi műveinek – ismétlem: ha lesz egyáltalán igény ilyesmire – bőséges nyersanyaga jön létre éppen. Bárcsak más pozitívuma is lenne mindannak, ami most velünk történik.” – Nagy Koppány Zsolt

Tovább

Szüntelen

„Tizenkilenc éve mondod, hogy álljak fel, Menjek tovább, Mondod, hogy így esett, Összekacsintunk És tudom, hogy Isten Nem ejt hibát.” – Lőrincz P. Gabriella verse az Országút oldalán olvasható.

Tovább

Boldogpolgár lettem

„– Nem, a Gonoszok nem jönnek ide, nem vágynak a boldogságra. És sokan vannak, akik nem akarnak itt élni, csupán itt töltenek egy kis időt, majd továbbállnak. Némelyek csak szétnéznek, és indulnak tovább, láthatsz itt Irigyeket, Sóvárgókat, mindenféle népeket, de aki valóban boldog akar lenni, az letelepszik itt, és addig, amíg a szívükben nem érett

Tovább

A legszebb nő a világon

„Van egy lány, akit szeretek, habár sosem láttam az arcát. A virágboltban dolgozik az iroda mellett, s ugyanúgy ötkor végez, mint én: mire összepakolok és kiérek az utcára, már ott lépdel előttem, a metró felé tart. A dereka karcsú, s ringva jár, ahogy a liliom inog, ha rálehel a szél. A haja vörös, természetes vörös,

Tovább

Földrajz és minden más

„A szívem dobogással dombot formált testemen, mellkasomon nyálharmat lengte be a ritka mezőt. S máshol is emelkedtek a hegyek völgyekre várva, közeledtek egymáshoz az arányos partvonalak, a földtest talpai várkapukat képeztek, rövid hadakozással hirtelen egyesültek a kontinensek.” Csornyij Dávid, Szilágyi-Nagy Ildikó és Leczo Bence írásai az Előretolt Helyőrség irodalmi-kulturális mellékletében jelentek meg.

Tovább

Az író A papír

„nem követhető Létrejötte igazolhatatlan Mint a bűn öző retteg a teraszon Lá ba a mellkasához felhúzva Papírok lángja körülötte Már nem tudja eldönteni a hajnallal vagy halálával játszik Az író aki papír ról álmodott és most papírt hány” – Zalán Tibor versei a Bárkaonline-on olvashatók.

Tovább

Tündérkaszinó

„Lábujjhegyen indulok mindenhová. Néha megállok az elsötétült ablakoknál, És üres csigaházakat taposok szét a járdán. Hátha városokkal arrébb is felriadsz.” – Ráday Zsófia versei az Irodalmi Jelen oldalán olvashatók.

Tovább

Bünti

„Apa ma hazajön külföldről, sokat van ott, dolgozik. Most egy ideig itthon marad velünk, és végre játszani is fogunk a társasjátékokkal, amik fent vannak a polc tetején. Kiszínezem a rajzom, de kint hagytam a kéket, pedig Apa szeme kék, legalábbis úgy emlékszem.” – Fehér Enikő írása a Bárkaonline-on olvasható.

Tovább

Napok és másnapok

„Minden törékeny sorsban ott van a hiba valahol, mégis, ezen hibák ellenére (sőt, az sem kizárt, hogy éppen emiatt) is szerethetők az emberek. A könyvet olvasva képesek vagyunk meglátni a tökéletlenség szépségét, szerethetőségét.” – Kolozsi Orsolya kritikája Mesterházy Balázs Gesztenye placc című kötetéről a Tiszatáj 2020/1. számában olvasható.

Tovább

Komposzt a sírhalmokon

„Ilyen most, vagy ilyen lesz az én generációm. Az elbeszélő csak hősként emlegeti. Egy álombeli, valóságosnak nehezen elképzelhető hősként. Én viszont tudom, hogy létezik. Talán mégis a szüleinktől tanultuk ezeket. De nem hiszik el, hogy sikerült hőst nevelniük a gyerekeikből. Hiszen túl sokat csalódtak már ahhoz, hogy csak úgy higgyenek még ilyesmiben. Hogy ránk bízzák

Tovább

Szellemtanya

„Elszáradt szőlőszárral átölelt ház, az ablakpárkányon időtorzulás, ott várnak a csuklyás jelenések visszatesznek az anyaméhbe.” – Csornyij Dávid versei az Együtt folyóirat 2019/6. számában olvashatók.