Tovább

Lévai Aliz Mária: Üres csigaház

Lévai Aliz Mária verseiben egész világok épülnek egyetlen szó vagy tárgy köré. Egy tű vagy egy régi kávéfőző hordozza anyák és leányok kapcsolatának terheit, egy rebbenő árnyékban pedig élet és halál kimondhatatlan kérdései öltenek alakot. A gyász, a reménytelenség és a magány érzését az elhagyott helyek nyugalma és a természet harmóniája keretezi e lélekig ható

Tovább

Muszka Sándor: A nevenincs férfi

Vagabund poétaként és punkzenészként indult el a villoni úton, majd váratlanul a kortárs magyar irodalom leghumorosabb írásaival, a Sanyi bá székely egyperceseivel rukkolt elő. Miközben mi, kollégák és olvasók évekig dőltünk a röhögéstől, Muszkát egy öregotthonba sodorta dolgozni az élet, és minden bizonnyal ez lehetett a beavatás utolsó fázisa, mert egy harmadik korszak kezdődött az életében: azóta nyelvileg végletekig lecsupaszított, szikár, tömör – ám annál mélyebb, filozofikusabb és mellbevágóbb – lírát művel.

Tovább

Pap Vera: Kvantumpokol

A kötet különböző tudásterületekből merítve hoz létre egy irodalmi szövegvilágot. Ezáltal az olvasó egyszerre szembesül irodalmi és mélylélektani kérdésekkel: hogyan lehetséges nyelvi hálózatba szervezni a régiség mnemotechnikai eszköztárát, a mélylélektani utazást és a mai orvosi diagnosztikai eszközök által szerzett ismereteket? További fontos problémaként jelenik meg a kötetben, hogy a kulturális idegenség – különböző formákat öltve – személyes, lírai hangon szólítja meg az olvasót. A befogadó találkozhat régi csodakamrák belső tereivel, medikai testképpel, tudományos-fantasztikus művekben feltárulkozott idegen civilizációkkal. Ekképpen a szöveg egyszerre kalauzol el ismeretlen világokba, s válik lírai vallomásos alkotássá.

Tovább

Pataki Tamás: A Roque Nublo fölött a hold

Pataki Tamás ugyan poétaként kezdte, de még beérés előtt átevezett a prózaírás vizeire, és ott akkora sikereket aratott a Murokffyban vérré válik az abszint, és lóvá teszi az ördögöt, valamint az Elvásik a török félhold című regényeivel, hogy költői indulásáról meg is feledkeztünk. Most viszont egy olyan érett, mély és sokkolóan fájdalmas verseskönyvvel lepett meg

Tovább

Usier Tamara: Bordáid közt a verdesés

Mágikus realizmus, versben? Usier Tamaránál sűrítve találunk olyan történeteket, amelyek valahol messze, sejtelmesen Tamási Áron kecskévé átváltozó fiúira vagy Gabriel García Márquez Macondójának eseményeire emlékeztetnek. A valóság csak kellék, amelyben öntörvényű szépasszonyok, vágyakozásba belebolonduló házas férfiak, rókagombaárus cigányasszonyok jelennek meg elfeledett vidékeken. Ahol habzik a tisztálkodó lányok térdhajlatán a szappan. Ahol a hajszálak értelme az,

Tovább

Gerencsér Anna: A családban marad

Richterék családi összejövetele akár egy karácsonyi képeslap témája is lehetne: egy rendes, összetartó család a nagyszülők házában gyűlik össze az ünnepi ebédre. Mikor azonban a délutáni pihenőjét követően holtan találják a családfőt, a rendőrség emberölésre kezd gyanakodni – és arra, hogy a gyilkos a családtagok között van. Ahogy megindul a nyomozás, a Richter család tökéletességének

Tovább

Gál János: Iván báró

A latinul is verselő Gál János afelé új Janus Pannoniusként lépett a pályára, meghökkentő módon a 21. század harmadik évtizedében. Debütkötete megcsillogtatta mindazt a fegyverzetet, amivel a humanista költőket megáldja a Teremtő, a Múzsa, no meg a Könyvtár. Mindenki ennek folytatását várta el tőle, így aztán nagy meglepetésnek számít, hogy ez a második megmérettetés egy

Tovább

Nagy Milán László: A szekér

A modern kori agora, a cselekmény középpontjában álló, a szereplők által már-már szakrális erővel felruházott szekér gurul, de a bürokrácia útvesztőiben döcögni kezd. A körülötte gyűrűző bonyodalmak, amelyek felborítják a narrátor-főszereplő nyugodt mederben folydogáló életét, próbára teszik a családját is. Ebben a világban minden karakter egy különálló (Gutenberg-)galaxis – esendők, mégis emberiek, szerethetők. Nagy Milán

Tovább

Lévai Aliz Mária: Mint teknős a páncélt

Lévai Aliz Mária kötete a szorongás, az erőszakba ágyazott világ, az otthontalanság érzetének lírája. És bár a 21. század ismert érzelmi sivatagát körvonalazza, ahol az elmagányosodás az anyaméhben kezdődik, meghökkentő nyíltsága mégis arcul üt. Verseit olvasva kénytelenek vagyunk szembenézni félelmeinkkel, esendőségünkkel, gyarlóságunkkal, akkor is, ha valóságos, megélt élettapasztalatokként, akkor is, ha a fantázia szüleményeiként vagy

Tovább

L. Takács Bálint: Inváziós fajok

A kilencvenes évek végén Prospero, a kiégett műsorvezető szerzői kalandfilmet akar forgatni a távoli Nádbogár-szigeten. Még a családját is magával viszi, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a szigeten véres diktatúra tombol, és polgárháború közeleg. Velük tart a stáb is, köztük egy drogfüggő metódusszínész, egy latin pornószínésznő, egy legendás operatőr és egy maszkmester, aki

Tovább

Kovács Újszászy Péter: Önfelüldözés

A világ és az egyén sérülékenységének, a testi-lelki kiszolgáltatottságnak a közelképei ezek a versek. Utazás a magány körül. Ne gondoljunk azonban önsajnáltatásra vagy az érzelmek aprópénzre váltására: a felnagyított részletek mind-mind jelentőséggel bírnak, emellett szembesítik is az olvasót saját élettöredékeivel. A kötet mesél, kis mozaiktörténetek vonulnak végig a ciklusokon, kapcsolatok épülnek és rombolódnak, betegség, bosszúságok

Tovább

Gerencsér Anna: Magányosok társasága

Egy nap a Halál úgy dönt, kipróbálja, milyen embernek lenni. Végül is nem lehet olyan nehéz, ugye? Hamarosan felfedezi azonban, hogy nemcsak az emberi érzelmek bonyolultabbak, mint sejtette, de a gyakorlati kérdések terén is van még mit tanulnia: például hogy miként rázza le a túlzottan barátkozó kedvű kislányt, a leselkedő szomszédasszonyt vagy épp a rendőrséget…

Tovább

Birtalan Andrea: Mifelénk nincsenek padok

Birtalan Andrea költői munkálkodásában legfontosabbnak a keresetlenséget érzem. A természetes beszéd költőiségére épít. Így döccenéstelen az alkaioszi strófa, a szonett, a tercina, a haiku… Kedvemre van, ha egy költő ismeri a szakmát.  A legtöbben életük során egyetlen verset írnak – sokféleképpen. Ez igaz Birtalan Andreára is.

Tovább

Szeder Réka: Mi majd másképp

Egy család, három generáció, nyolc perspektíva. Ebben a kötetben minden szereplő szót kap, hogy megoszthassa az olvasóval a saját igazát. E kitalált karakterekben az a közös, hogy bárkik lehetnek: aki mellé reggel leülünk a metrón, aki kiszolgál a kasszánál, vagy épp aki mellett elsétálunk a körúton. Összesűrített életeik mindazt tartalmazzák, amivel nap mint nap találkozunk: transzgenerációs traumák, titkok, lelki, fizikai abúzusok, alkoholizmus, borderline, Alzheimer … – a hibás viselkedési minták pedig makacsul öröklődnek: elkísérik, megtalálják az újabb és újabb családtagokat.

Tovább

Sarnyai Benedek: Elfeledték magukat

„Ernyicse valahol tizenhatodúton fekszik Sztrugackijék Zónája és egy szegedi káposztaföld között. A századelő szociográfiái a Délvidék Ceylonjának nevezik: kis, könnycseppalakú földnyelv a Holt-Maros mocsarában. Állítólag Magyarország része, de Románia jelenti az egyetlen kapcsolatot a külvilággal: kis hazánk felől egy megkerülhetetlen tölgyfa zárja a faluhatárt. Úgy hírlik, Csáford Jánost még Horthy Miklós személyesen nevezte ki polgármesterré,

Tovább

Polgár Kristóf: A porondmester naplójából

Polgár Kristóf második kötete az első, Hamlet retúr című verseskönyv szerves folytatása. De nem retúrja: utazás tovább, távolabb, beljebb a költészet lehetőségeinek országába.
Természetesen a mélybe is, amelynek figuráit a színész Polgár annyira szereti; ahol kiderül, kedvére való színházat talál-e világának főhőse, a porondmester. Aztán utazik még tovább, hogy végül időben is megérkezzen, és a helyet is megtalálja a bizonytalankodást, a kései, fakó, keresgélő életek számbavételét letudva. A hely Görögország, az idő pedig a mítoszé. Aki beszélni kezd, immár a színészisten, a pózok, a mámor, az őrület ura, maga Dionüszosz.

Tovább

Nagy Milán László: Kapunyitási pánik

Egy fiatalember mesél. Magáról mesél, magát ismeri, érdekli is ez a dolog, hogy „ismerd meg magad”; mániákusan érdekli.

Ez a fiatalember nem Karinthy gőgös akarnokja, aki számonkéri a felnőttet, és hülyeségekről álmodozik. Hanem ez a huszonéves gyerek már itt, a kapunyitás idején is valamelyest bölcs, amennyiben bölcsesség a belátás, az empátia, a veszteségek tudata és elfogadásuk kísérlete. Bölcs, mert vannak veszteségei, hát még a világnak, amibe belevettetett, itt, köztünk, Magyarországon, közelebbről Szolnokon. Bölcsesség észrevenni a másik embert, egyszerűen csak foglalkozni a sorsunk ilyen alkatrészeivel, mint anyánk, apánk, valamint számos, időről időre kisebb helyi katasztrófaként megjelenő nőink.
Nagy Milán szépen mesél, érett és természetes költészettel. Szépséget csinál tehát, amivel olykor megmosolyogtat, de még gyakrabban, mivel ez realista költészet, ízekre szed.

Tovább

L. Takács Bálint: Az író, aki alkotni akar

Egy fiatal író alkut köt Luciferrel, majd miután átveri az ördögöt, és megszerzi az erejét, saját tudattalanjából alkotja újra az univerzumot, mint egy pubertáskorú mindenható. Lucifer minden erejét elvesztve bolyong az újrateremtett világ káoszában, hogy visszaszerezze hatalmát. Az istenné vált író és a legyengült ördög párhuzamos kalandjait egy ikerpár nehezíti meg, a törékeny, elragadó Justine és a perverz, szadista Juliette. L. Takács Bálint első regénye egy pszichedelikus Madách-parafrázis, amelyben perverz népmesei elemek keverednek groteszk humorral, paradox létfilozófiával és parodisztikus ultraerőszakkal.

Tovább

Kopriva Nikolett: Kővé zsugorodott ország

Lehet a szél egy dühös öregember, ülhet angyal a sarokban, és kilophatja a betűket a könyvekből. Dermedhet kővé egy ország, miután az első bombát egyre több követi. Kopriva Nikolett legújabb kötete mellőzi a ciklusokat, egészként próbál tekinteni a töredezett létre. Így alkot egységet ott, ahol háború szaggat. Központi témája az otthonkeresés, ennek kudarca olyan világba vezet, melyben ismeretlenek az útvonalak, kicseréljük az arcunkat, a vihar elől pincébe zárkózva várjuk a feltámadást

Tovább

Gerencsér Anna: A krokodilmadár koronája

Ez a regény az egyiptomi mitológia egyik leginkább sértetlenül fennmaradt történetét, az Ozirisz-mítoszt, majd Széth és Hórusz küzdelmét beszéli el. Ismerd meg az istenek emberi oldalát e történetben, ahol szórakoztató és megrázó fordulatok váltják egymást: erőszak és erotika, árulás és álmodozás, bitorlás és bosszú az ókori Egyiptom színterein.

Tovább

Gere Nóra Éva: Repedések

Gere Nóra Éva Repedések című műve igen megrázó, de egyben üdítő olvasmány. Bár a szerzőnek ez az első könyve, szokványosnak semmiképp sem mondható debüt, nyoma sincs benne az első kötetekre jellemző szárnypróbálgatásnak, útkeresésnek.

Többkötetes szerzőket megszégyenítő igényességgel és pontossággal vezet minket szerelmeken, kórházfolyosón, Budapesten és Prágán át, hogy bejárva az utat önmagunkhoz érkezhessünk.

Tovább

Fehér Enikő: Az analóg ember

Ciklikus novellafüzér. Különféle világok közt tébláboló fiatalember, hosszú, fekete kabátban, aki nagyon író akar lenni… Hagyjuk! Ez Esti Kornél.  
De nem hagyjuk, mert Fekete Izsákot nem ismerjük. És ezt a semmilyen fogódzót nem kínáló, valószerűtlenné pusztult, előbb fekete-fehérré, majd színtelenné kopott kispolgári világot sem, ahol Fehér Enikő történetei játszódnak. Ahonnan Izsák elrugaszkodna, ha lenne bármi, ahová a sarkát tehetné… de nincsen. Csak egy hosszú, fekete kabát és egy ablaktalan szoba.

Tovább

Pataki Tamás: Elvásik a török félhold

Patrióta steampunk. Ez a legtalálóbb kifejezés arra, amit Pataki Tamás művel. Nagy sikert aratott, Murokffyban vérré válik az abszint, és lóvá teszi az ördögöt című első regénye után az író ismét fiktív történelmi játékkal rukkol elő, egy millenniumi török hódoltság rémtörténetével. Ennél többet nem árulhatunk el, mivel a kalandregény meglepetést meglepetésre, csattanót csattanóra halmoz, és bűn lenne az olvasói élményt elrontani. Azt azonban belengethetjük, hogy a mű egy rendkívül fajsúlyos parabola, nyelvezete virtuóz, szellemessége lenyűgöző, és igen tiszteletre méltó az a kultúrtörténeti műveltség, amely egy ilyen munka megírásához szükséges. Azt is, hogy ilyen jóízű, csudálatos-csudabogár-kuriózum könyvbolondság ritkán akad manapság a piacon.

Tovább

Orbán János Dénes: A magyar Faust

„Ne csak a németek dicsekedjenek vele, hogy volt nekik olyan hatalmas emberük, mint dr. Faust, akit életében tenyerén hordozott, halála után pedig pokolra vitt az ördög, ami elég szép kitüntetés: más szegény ember a saját lábán jár oda. Nekünk is volt ilyen kitűnő emberünk, akinek hírét ma is emlegeti minden ember Debrecenben: doktor Hatvani István.”

Tovább

Muszka Sándor: Idegen állat

Muszka Sándor hol megnevetett, hol pedig a tragikum örvényébe taszít bennünket. A székely egypercesek hőse, Sanyi bá alakja legendássá vált, de az utóbbi időben az alkotó szemmel láthatólag jobban vonzódik a költészethez, mint a humoros prózához. Legutóbbi verseskönyve, a sokkoló, döbbenetes Szégyen igen magasra helyezte a mércét. Az Idegen állat pedig folytatja ezt a vonalat, és tovább tágítja a fájdalom univerzumát. Akárcsak az előző lírai mű, ez is szikár, dísztelen és tömény. Nincs kegyelem: ez sugárzik minden sorából.

Tovább

Gál János: Az eltűnt hírnév nyomában

Félezer évvel ezelőtt Gál János Veronai Guarino iskolájának eminense lett volna, akárcsak elődje és druszája, Janus Pannonius. Napjainkban pedig egyenesen lázadónak számít neolatin poéta-attitűdje. Ez a kötet bizonyítéka annak, hogy a költői mesterséget alaposan megtanulta. Olyannyira, hogy már támadásba is lendülhet a klasszikus és a kortárs kánon ellen. A múzsák mindennel fölfegyverezték és fölvértezték, ami

Tovább

Kozma Attila: Az első székely maroktávbeszélő használati utasítása

Kozma Attilát elsősorban a Csíki Játékszín színművészeként ismerik, no meg az egykori Open Stage együttes-humortársulat tagjaként, a legendás Aranka, szeretlek című dal egyik előadójaként. Nem meglepő, hogy most írói vénáját is megcsillogtatja. Bár az írások egy része nosztalgikus-érzelmes, néhol szomorkás is, a kötetben elsősorban a (székely) humor dominál. Csillag István, a székely irodalmi humor illusztrátora

Tovább

Nagy Koppány Zsolt: A vendégmunkás (és a) dalai

Nagy Koppány Zsolt A vendégmunkás (és a) dalai című kötete egyrészt jól illeszkedik a kiadó már hagyományosnak mondható és méltán népszerű Székely termék-sorozatába, másrészt tovább is gondolja a témát: a székely vagy ál-archaikus nyelven megszólaló, kaján szövegek humoros módon és történetekbe ágyazva járják körül a világba vetettség, a kivándorlás, a makacs megmaradás, egyszóval a kisebbségi sors toposzait. Garantált szórakozás és megrendülés.

Tovább

Pejin Lea: hogy meg sem érte

Pejin Lea költészete ugyanolyan féktelen maradt, mint amilyennek megismertük. Nem túl díszes, mindenféle modorosságtól mentes, nyers, lényegre törő. Érzelmes, fájdalmas, néhol keserédes, lázadó és megmondó lírai napló. Aligha van olyan költő jelenleg, aki jobban, hitelesebben ábrázolná az ifjonti vívódás és a lázadás életérzését, mint ő.

Tovább

Sántha Attila: Ágtól ágig

Hét emberöltő eseményei elevenednek meg a kötetben, régi emberek jönnek elő, akikről sok esetben semmi egyéb nem maradt fenn, mint egy történet. Hogy hazajött, vagy nem jött haza a világháború(k)ból, s ha igen, miért; hogy kifolyt a tekenőből a kenyértészta; vagy hogyan harcoltak a szépasszonyok és a veszettség ellen. 
S mert ez az egy történet egy egész életet példáz, a kötet voltaképpen arról szól, hogyan érdemes élni, hogy legalább egy említés erejéig mi is fennmaradjunk utódainkban.

Tovább

Károly Dorina: Nős tények

Károly Dorina már ezzel az első verseskönyvével megtalálta egyéni hangját, egy olyasfajta mély érzelmességet, szenvedélyt, amely ugyanakkor magában hordozza annak antitézisét is, a kijózanodást, a – gyakran cinikus – fanyarságot. A címadó költemény egyaránt olvasható rapként − melyben a lírai alany alaposan kiosztja a megszólított személyt − és fájdalmas önkitárulkozásként, melyen átsejlik a népballadák atavizmusa. Bedobozolni nem tudjuk, de nem is ajánlatos. Olvasni, skandálni – annál inkább.  

Tovább

Varga Melinda: Tizenkét kagyló

A József Attila-díjas költőnő költészetét egyaránt szövi át az érzelmesség, az erotika és a gondolatiság. Ebben a csillagjegy-játékban ott van a bölcsesség, de a kacérság is. A férfiaknak nem csak katarzist okoznak ezek a gyönyörű versek, hanem bizony tanulni is tudnak belőlük. A nők pedig azért fogják olvasni, mert ilyen szépen még a férfiak sem írnak róluk.
Szekáry Zsuzsanna extravagáns illusztrációi harmonikusan illeszkednek a szövegekhez. Ez a könyv könyvespolcunk éke lesz.

Tovább

Horváth László Imre: A halhatatlan ember

„A történelem mindenekelőtt szórakoztató, ez igen helyes megközelítés. Ha a reményt hajszoljuk benne, az már sokkal keserűbb játék.”

1986. Kurt Vonnegut Genfben tölti az idejét, szintén itt tartózkodik Jorge Luis Borges, aki meghívja írótársát magához, és egy játékra invitálja. Ez az örök játék, melyért mindketten rajonganak: Borges mesél egy történetet, és ha Vonnegut elhiszi, Borges nyer. 

Tovább

Szilágyi Nagy Ildikó: Éjszakai megszólítás

Az emberek mindenhol ugyanolyanok, mint máshol: sokfélék. Szilágyi-Nagy novelláiban mintha a szereplők másképp lennének ugyanolyanok. Az átlagos, fekete-fehér falu történeteit Béla és Ani mesélik el egymásnak színesben, közben az olvasó számára az ő életükből is felvillan egy-egy árnyalat: Béla kőkemény kőműves, miközben vajkrémes szívet hord a vagány fellépés álcája alatt, mely minden nőért olvad. Ani ápolónő a közeli elfekvőben, özvegy, és rajong az édességekért, különösen a vajkrémeseket szereti. Mi sül ki ebből?

Tovább

Fehér Csenge: A kibomló test

Egymagunk vagyunk, nem kísér más, csak a test. Néha szűk, néha lóg, néha foszlik. Ha szutykos, sikálnád, ha lyukas, foltoznád, ha sír, vigasztalnád. Sorstársad, szeretőd, páncélod, paplanod, hullazsákod. Vásznad és ecseted, fájdalmad és virulásod. A testbe zártság, a kibomlás, megbomlás és elbomlás huszonegy elbeszélése szólal meg a kötetben.

Tovább

Szeder Réka: Sziszüphé

Szeder Réka a vitriolos epigrammától a filozofikus elégiáig mindennel eljátszazodik. Csupa izgalmas játék ez a könyv, de sosem öncélú. Ellenben roppant csűrcsavaros. Egy korban, amikor a fiatal lírát leginkább a nihilizmus és az elvont pesszimizmus jellemzi, ez a klasszicizáló, mégis életszagú, kellőképpen gonoszka és kellőképpen érzelmes költészet üde színfoltot jelent. Egyszerűen öröm olvasni.

Tovább

Kovács Újszászy Péter: A csupaszodás gótikája

Intellektuális, rendkívül intuitív, érzelmes, színes és vibráló költészet a Kovács Újszászy Péteré. Különlegessége az állatmetaforákban rejlik, a metafizikus gondolatokat, az elidegenedésérzést a poéta grizzly medvék, csuklyásmajmok, borgesi tigrisek, cirkuszi oroszlánok és házimacskák, ölebek világán keresztül érzékelteti. A jelzőtobzódások, a finom költői képek gótikája mögül egy lecsupaszított, kegyetlen, embertelen világ tárul elénk, ahol mindig az erősebb győz, a természet körforgása, az élet és halál kettőse különösen megragadó és tragikus olvasmány.

Tovább

Ilyés Krisztinka: Papírcsillag

Az olvasó egy gyermekrajzot tart a kezében egy szépnek nem nevezhető babával, fekete csenddel, apahiánnyal, papírhajókkal, papírsárkányokkal, kamaszszerelemmel és halállal. A látvány nem kellemes, a versek sokkolnak. Az elsőre tán bizarrnak tűnő költői képek csak addig szokatlanok, ameddig az olvasó nem tér vissza a gyermeki énjéhez, ahol tavakat úsztat a villanykörte, az arcról legördülnek a szeplők, hintázik a hold, csillagok lovagolnak, a tengerben papírhajók úsznak, s Isten szemeket csúsztat a bőrünk alá. A fiatal költő különlegessége a merész képzettársításokban rejlik.

Tovább

Drávucz Zsolt: Képeslapok Sziszüphosznak

A fiatal költő besűríti az univerzumot egy gombostűnyi pontba, majd képeslapokat küld Sziszüphosznak. A poéta egyben időutazó is, hiszen huszonévesen nem járhatott a hetvenes évek Amerikájában, és a kilencvenes évek Franciaországában sem fordult meg. A képeslapok datálása titokzatossá teszi a költői játékot: Budapest 2020, Havanna 1959, Pécs 2019, Puerto Rico 1960, Palm Springs 1969, New York és Los Angeles 1972, Berlin 1974, Párizs 1990.

Tovább

Makkai Ádám: Úristen! Engedj meghalni!

Makkai Ádám egzotikus irodalmi életművének egyik csúcsa ez a szellemes és játékos verses regény. Első nézésre szereplíra, valójában Petőfi Sándor túlélésének mítosza csupán ürügy arra, hogy a vátesz és a többi szereplő bőrébe bújó szerző nagy vehemenciával ostorozza a kortárs világot.  Humora vitriolos, filozófiája izgalmas és rendhagyó, és természetesen nem maradnak el a nyelvi bravúrok