Kopriva Nikolett az Irodalmi Szemle 2026. májusi számában megjelent új versei a háborús és kelet-európai valóságot egy apokaliptikus, mitikus képekkel átszőtt, fájdalmas látomásként mutatják be. A Kelet térképe és a levélversek a személyes traumát, az otthontalanságot és a megszólalás nehézségét örökítik meg groteszk, sűrű poétikai világban. Olvassa el a teljes versciklust az Irodalmi Szemle oldalán.

Kopriva Nikolett „Kelet térképe” című verse egy képi alapú, tájleíró jellegű alkotás, amely a távol-keleti hangulatot idézi, említve vízesést, kígyót és sodródó farönköket, Julija Svetlova fotója nyomán.

Kelet térképe

– Nézzétek, ez itt a vízesés! –
Kígyót köhög, testén farönkök sodródnak,
zöld karja kertünk gyökerét szorítja.

– – Nézzétek, ez a Holdfia! – –
Városainkra írja a Tejút üzenetét.

– – – Nézzétek, az ott a Kékarcú Erdő! – – –
Fáiból kobaltcsontú szentek
repeszdarabbal nyelvük alatt
szólnak kelet katonáihoz.

– – – – Ez a Fehérhasú Szikla! – – – –
Itt dolgoznak a dávidcsillagos angyalok.
Marhavagonban érkeztek
örökös szolgálatra.

– – – – – Ez a Beszkidi Négyalagút! – – – – –
Itt él a mi istenünk, és mondja,
gyermekeim, vegyétek késem és
vadásszatok és fogyasszatok és hízzatok az én
nevemben. Bizony mondom néktek,
bármikor akárki, akárkivel bármi.

– – – – – – Ezek a kockaházaink. – – – – – –
Itt a hétszemű ablak,
ott a higanytorkú ajtó.
Mögülük nézzük, ahogy kelet istene
meszeli a falakat, hallgatjuk, ahogy
magában beszél.

– – – – – – – A világítótorony. – – – – – – –
Olykor felénk irányítja szemét.
Amikor elnéz fölöttünk, egymás
nyelve alól lopjuk az ezüstöt.

– – – – – – – – A határ. – – – – – – – –
Túloldalán a Réznyakú Torony és a Korgó Rét
ejti foglyul a szökevényeket. …