A latinul is verselő Gál János afelé új Janus
Pannoniusként lépett a pályára, meghökkentő
módon a 21. század harmadik évtizedében.
Debütkötete megcsillogtatta mindazt a fegyverzetet, amivel
a humanista költőket megáldja a Teremtő, a Múzsa, no meg
a Könyvtár. Mindenki ennek folytatását várta el tőle, így aztán
nagy meglepetésnek számít, hogy ez a második megmérettetés
egy verses kisregény, ráadásul szabadon szárnyaló, kötetlen
formában. Bizonyára be akarta bizonyítani, hogy nem a forma
teszi a költőt, és ő bármilyen terepen sziporkázik.
Az ifjú poéta ezúttal Rubidó-Zichy Iván báró, királyi
titkos tanácsos, rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter,
majd ’56-os menekült bőrébe bújik, és annak sorstragédiáján
keresztül sokkol bennünket. Az Iván báró ugyanis döbbenetes
hatással lesz értő olvasójára, mert mellbevágó, akárcsak a múlt,
amiről mesél, és a jelen, amire utal.