A sas

A levegő köréd sűrűsödik, ahogy zuhanórepülésben közelítesz zsákmányod felé,
nem lehet megállni, haladni kell. Elkapod a pockot, büszkén a magasba emeled.
Erőt merítesz a győzelemből, apránként tovább haladsz.
Leszállsz egy útmenti póznára, hogy rendbe rakd a tollazatod,
de egyre csak arra gondolsz, hogy milyen jó lenne találkozni valakivel,
már semmi sem áll utadba, de újra éhes leszel, újra pockot kell fogni, aztán megint,
így végül a magány marad csak neked,
tollaid egyre fényesebbek lesznek, nem éhezel többé,
csúcsragadozó lettél.

Saád Anna további versei az alábbi linken érhetőek el: Irodalmi Jelen