Az Újvárad Kulturális folyóiratban megjelent Sarnyai Benedek novellája a Német Kelet-Afrika vidékeiről, ahol fehérszemű kvaggák is léteznek.
„Minden szerencsejáték így működik, elkezd játszani az ember és két út áll előtte: beteges játékos lesz, vagy belefásul a vereségbe. Elvész a bizalma a véletlenekben, pedig, ha örökké játszana, egyszer biztosan nyerne.”
A fehérszemű kvaggák
Veszélyes, ha Kassim unatkozni kezd. Unalomból vágta le ezeket a szerencsétlen állatokat is, beleunt abba, hogy a haláltól rettegjen. Ez már játéknak sem volt jó, becsületemre legyen mondva, ameddig számoltam a napokat, heteket, addig biztos tetszett neki az ötlet. Minden szerencsejáték így működik, elkezd játszani az ember, és két út áll előtte: beteges játékos lesz, vagy belefásul a vereségbe, elvész a bizalma a véletlenekben, pedig, ha örökké játszana, egyszer biztosan nyerne.
Különösen igaz ez, amikor egymás halálára fogadunk: a lehető leggyorsabb eredmény kell. Ha a halál nem következik be legkésőbb egy héten belül, megszűnik a tét, a halált minél szűkebb idősávban kell eltalálni: az orvosok is mindig ezzel a játékkal szórakoznak.
A kelet-afrikai pusztában nem találtunk jobb szórakozást: Kassimmal hetekig fogadtunk egymás halálára. Magamban mindig más okot tippeltem a saját halálomra, mint amit ő mondott: nekem az agyvérzés vagy az aneurizma sokkal kézenfekvőbb volt, mint a malária. Ekkorra elhittem, hogy a szerencsejáték Kelet-Afrikában csakugyan szerencsealapon működik. Korábban magát a szót sem szerettem, úgy hittem, ha szisztematikusan játszunk, a valószínűségek működni kezdenek, és negyvenhárom-millióból egyszer például kihúzzák a számainkat a lottérián. Ha ügyesen játsszuk, lehet a szerencsejátékból véletlenjátékot csinálni, olyat, ami legalább a valószínűségek szintjén kiszámítható.
Kelet-Afrikában a sors nem valószínűségekkel játszik, azokat mindig megtréfálja, hiába fogadnék minden valószínűséggel arra, hogy szomjan halok, vagy a malária visz el, olyan esetlegesnek tűnik a világ, mintha a véletlenek puszta szerencsévé változtak volna. …
A novella itt olvasható: https://www.ujvarad.ro/irodalom/sarnyai-benedek-prozai-2/
