Az Entropláza (kortárs irodalmi online magazin) próza oldalan megjelent Hegyi Damján írása „Duna és dinnyehéj” címmel.
Duna és dinnyehéj
Egy péntek estén én meg pár barátom összeültünk a Pöpec nevű pubban, kiereszteni a heti fáradt gőzt. Lovecraftról folyt a diskurzus, hogy ki mijét nyalná meg a híres írónak, meg még sok minden másról, jó volt, egy ilyen helyen, pláne egy nagy adag fröccs társaságában könnyen megered az ember nyelve, csak hát nem tudtam túl sokáig maradni, holnap tíztől melózom. Úgy éjfél körül el is köszöntem a többiektől és leléptem.
Száraz, késő őszi este volt, olyasmi, mint amikor a költők sálját lóbálja az idő és az ember körül barna levelek táncolnak. Ahogy bandukoltam, egyszer csak észrevettem magamon, hogy egy dallam fúrja előre magát emlékeim árnyékos zugaiból. Aztán, mivel éjfélkor a Borároson senki nem volt rajtam kívül, elkezdtem dúdolni egy Carpenters számot, ami napok óta nem ment ki a fejemből. Ettől a keserédes melankólia olyannyira hatalmába kerített, hogy azt gondoltam, ott egye meg a fene az éjszakai buszokat, leülök előbb egy kicsit a Duna partra.
– Ím, kit a sors eddig annyit hánya, partod ellenébe ül! – mondtam a Dunának, ahogy a kövek között egyensúlyoztam…
…
A teljes novella itt olvasható: