Ádám Gyula és Fodor István fotóművészek legújabb albumai az Előretolt Helyőrség Íróakadémia könyvkiadójánál jelentek meg 2019-ben. A fotóalbumok közös bemutatójára szeptember 25-én, 17 órától Budapesten, a Hagyományok Házának Halmos Béla termében kerül sor. A házigazda Orbán János Dénes Magyarország Babérkoszorúja díjas költő, író, közreműködik Molnár Enikő színművész. A kötetek a helyszínen megvásárolhatóak, a bemutató végén a szerzők dedikálnak is. Szeretettel várjuk vendégeinket!
A szépségnek ezer arca van, de Ádám Gyulánál tízezer. Mert nincs szebb egy székely öregasszony vagy öregember arcánál, akinek ráncai egy emberöltő örömének, bánatának és történelmének regényét tükrözik, de nincs szebb a gyermeki komolyságnál sem, melyet a művész ugyancsak számos alkalommal megörökített: gyermeknek is más itt lenni, mint egyebütt a világon. Ádám Gyula önnön népének – egy fegyelmezett és híresen szorgalmas, ugyanakkor szenvedélyességéből adódóan féktelen és szeszélyes katonanépnek – közelmúltját és jelenét örökíti meg, mondjuk így: az ezredforduló évtizedeit. De ebben a kortárs időben ott a történelem, hiszen számos képet akár a 18–19. században is lencsevégre kaphatott volna egy időutazó fotográfus. Ott van a „ki tudja, merre, merre visz a végzet”. És minden egyes fotográfiában ott van Isten, ott van az a konok hit, ami a székelyeket nehéz történelmükön átsegítette. Szívszorongató gyűjtemény ez a csodálatos album, aligha akad olyan magyar ember, aki száraz szemmel végig tudná lapozni. (Orbán János Dénes)
Milyennek látod, és milyennek láttatod a te szülőföldedet?
A gonosz lélek az Isten alkotta szép világot silánynak, gyengének, csúfnak látja, és szeretné velünk is elhitetni, hogy Isten egy pancser, rossz világot teremtett, mely nemsokára úgyis össze fog dőlni. Sajnos nagyon sok ember valóban a gonosz szemén keresztül látja a körülötte lévő embereket, a természetet, az egész világot, és semmittevő szomorúságba süllyedve a világ végét várja. Nagyon örvendek, hogy Fodor István doktor urat és az ő csodálatos tájfotóit megismertem. István Isten gyönyörködő szép szemével nézi a világot, objektívén át éppen ezért felragyogtak szeretett szülőföldem – a csodálatos Székelyföld – gyönyörű tájai. A szebbnél szebb képeken ott tündökölnek az életerőtől duzzadó növények, állatok, és a természetesen feltünnek a képeken a hatalmas hegyeket felszabdaló völgyeket lakó szorgalmas emberek is. Jó Fodor István képeit nézegetni, egy-egy fotósorozat minden kockáját külön-külön ízlelgetem, és erővel, lendülettel, örömmel töltenek el ezek a rengeteg utánajárással, munkával készülő alkotások. Minden egyes fénykép arról beszél, hogy Székelyföld gyönyörű, van jövő itt a magas hegyek között, érdemes itthon maradni, vállalni az őseink által ránk hagyott drága örökséget, ezt a tündérkertet, a mi drága közös szülőföldünket. (Böjte Csaba)