Nagy Koppány Zsolt írása
SZERELMES VAGY A NAPBA
Szeretem a különvált részeid,
így gyenge vagy.
Nem is vagy.
SZÍNHÁZ, ALVILÁG ÉS SZERELEM
Dorcsák Réka recenziója Polgár Kristóf kötetéről
A TIZENKÉT KAGYLÓ: HALAK
arca félig hold, félig nap,
szeme zöld tavában
Pszükhé meztelen fürdik.
ALKOHOL
Volt egy nagyon jó barátom, akit egyszer megkérdeztem, ugyan miért nem szerzi meg a jogosítványt, és sokáig ecseteltem, milyen praktikus egy autó, meg az összes hasonló hülyeséget. Hosszan rám nézett, aztán három okot sorolt fel: 1) idősnek érzi magát; 2) soha nem tapasztalt igazi késztetést a vezetésre; de a legfontosabb talán mégis az, hogy 3) „van egy bizonyos viszonyom az alkoholhoz”
AZ ODAÉGETT TEA
Be kellett ismernie azt a paradoxont is, hogy amíg a haldoklók körül sürgött-forgott, az élők világa elrohant mellette.
KÉPTELENSÉG
Nagy Koppány Zsolt írása
A TIZENKÉT KAGYLÓ: VÍZÖNTŐ
„otthonosan mozog a végletek között,
azt szereti, ha csak ő beszél, és
te hallgatsz, csodálod cseresznye ajkát,
hosszú nyakát és kerek vállát,”
EGY VILÁGPOLGÁR MAGYARUL
Interjú kiadónk szerzőjével, a nemrég elhunyt kétszeres Kossuth-díjas Makkai Ádámmal és feleségével, Arany Ágnessel
Ady Maszkjában
Az Irodalmi Jelen Ady Endre emlékére készített versösszeállítása.
Volt egy ember, aki könyveket írt
Az oroszlán tapintása napló, novelláskötet és öröknaptár. Minden oldalon egy-egy történetet olvashatunk, üzenetet a feljegyzéseknek szánt hely fölött. Egyedi stílusú groteszk egypercesek kísérik a napjainkat, Szilágyi-Nagy Ildikó legújabb kötetében.
TE GYŐZTED LE AZ IDEI TELET
„Rojtokban a tél,
pergamen-égbe kapaszkodik,
metsző fogával
fákba harap a dér.”
MINDENKINEK MEGVAN A SAJÁT HALÁLA
Recenzió Juhász Kristóf kötetéről az Irodalmi Jelenen
KÁRPÁTALJÁIG ÉS TOVÁBB
Recenzió Marcsák Gergely Fekete-Tisza című kötetéről az Irodalmi Jelenen
CSEHOV ÉS A TENGER
„Az idő egy marék homok,
álmomban ökölbe szorítom, lekísértek az égről
néhány csillagot, fogammal őrlöm össze őket
– elfoglalom magam.”
PARASZOMNIA
„A földalatti réteget kifordítjuk,
magunkra vetkőzünk,
levágjuk testünkről gyökereinket.”
AZ ÁLOM MEGKÁVÉZIK A VERANDÁN
“sétál fel-alá a verandán,
kimegy a huzatos tavaszba,
nem fázik, és nem fél semmitől,
sokat nevet.”
AZ ÉJSZAKA CSODÁI
Itt ebben a végtelen térben és időben,
csupa halványtalan ház, s a kéményekben
kialusznak az utolsó füstfelhők is, zuzognak
az éjjeli bogarak, mögöttünk meg égszínkék
villanás fénylik fel a messzi-messzi sötétségben
ÉS SÁRGA PÁRAGŐZT
Izer Janka debütje az Irodalmi Jelenen
ZÖLD BOGÁR
„Azt hittem, könnyebb volt,
és mégis nehezebb lett
magunkévá tenni a szót,
mint betörni a csendet.”
MÉLYBŐL AZ ANGYAL
Harmincéves Erdélyben a rendszerváltás – az Irodalmi Jelen versösszeállítása 89 karácsonyára.
Recenzió Lakatos Mihály tárcakötetéről
“Veszélyes munka a szerkesztőségi szobában olvasószerkeszteni Lakatos Mihály tárcáit: az, hogy időnként felnevetek, még belefér; de nehezebb csendben elmorzsolni a könnycseppeket, hogy senki se lássa elérzékenyülésemet.”
BUDAI TÜSKÉK
„Testté göngyölik Budán a húst, viaszból öntik a csontokat.
Az üregekbe gyufát tűznek, égő gesztenye-áldozat.”
Shrek Tímea: Nagyapa mesél
“Mikor fiatal fiú voltam, a beregszászi járásban laktam, nem messze a várostól. Kiutaltak egy városi papot hozzánk. Az én anyám meg oly’ szigorú asszony volt, hogy minden vasárnap ott kellett ülni a misén, mert a falubéliek megszóltak.”
Megjelent Lakatos Mihály tárcakötete
“Mindig irigyeltem a földönkívülieket, amiért ilyen csodálatos és gazdag civilizációra lelnek itt, amikor ellátogatnak hozzánk. Bezzeg mi bárhová megyünk, mindenütt csak kietlen pusztaságot és kőzetmintákat találunk.”
Karkó Ádám verse a Spanyolnáthában
Karkó Ádám verse megjelent a Spanyolnátha legújabb lapszámában.
Négykezesek a nyárra – Kopriva Nikolett és Kovács Újszászy Péter verse
„Az emberek belefagytak a házak árnyékába.
Még láttuk hamvaikat a füstbe burkolt fák között.”
Július-augusztusi lapszemle – oktatóink
Az Előretolt Helyőrség Íróakadémia oktatóinak 2019. július-augusztus hónapjaiban megjelent írásai.