Regős Mátyás: Állandó évszak A sínek közt szétroncsolt galambtetem, pepita nejlonszemét. Magasfeszültség verte halálra, eső, széttépte a börzsönyi szél. Sajátjaimra gondolok, halkan sorakoztatom erőimet. A vasúti hídról nézve fák mögött, bennem folyik a víz. Apánk mesélte szinte mellékesen, bátyám tizenegy lehetett, kézen fogva mentek iskolába, és arra gondolt, fia még meddig hajlandó vele így menni.