Sarnyai Benedek: Elfeledték magukat

Sarnyai Benedek: Elfeledték magukat

„Ernyicse valahol tizenhatodúton fekszik Sztrugackijék Zónája és egy szegedi káposztaföld között. A századelő szociográfiái a Délvidék Ceylonjának nevezik: kis, könnycseppalakú földnyelv a Holt-Maros mocsarában. Állítólag Magyarország része, de Románia jelenti az egyetlen kapcsolatot a külvilággal: kis hazánk felől egy megkerülhetetlen tölgyfa zárja a faluhatárt. Úgy hírlik, Csáford Jánost még Horthy Miklós személyesen nevezte ki polgármesterré, mára a falu gazdasága nagyobb részt a szúnyogirtásra, kisebb részt a káposztapálinkára épül. Az idő egységeit mindenki a polgármesterhez igazította, nem csoda, hogy az időszámítás összeomlott, miután hosszú évek elteltével Kapory Oszkárt választották meg. A közösségi élet egyetlen állandó pontja azóta egy káposztáshordó Kapory irodájában.”

Móra Ármin szociográfus, Móra Ferenc állítólagos ükunokája, akit ükapja sosem tudott családtagnak elismerni

Sarnyai Benedek (Máté) 1998-ban született Szegeden, naponta nyolc órában gasztrovideók kötik le a figyelmét, szabadidejében piackutatóként dolgozik. Felhívták figyelmét arra, hogy jelen bemutatkozásban a tanulmányairól is illik szót ejteni. Ekkor jött rá, hogy a bölcsődéjére már nem emlékszik. Pedig az éntudatára ez nagyobb hatással volt, mint bármelyik egyetem. Ez az első könyve.

A könyvről írták: