Böszörményi Zoltán: Soha véget nem érő szeretkezés

Böszörményi Zoltán: Soha véget nem érő szeretkezés

 

 

A Csendes- óceán felől érkező szél
szőke fövenyt, homokszemet
homokszemhez tapaszt.
A mindenség és a képzelet kézen fogva szalad.
A szépség fáradhatatlan munkál Érosz
udvarában. A parton
legyen sétád derűs.
Vidd magaddal Tadziót, gondolj Phaidroszra,
kit Szókratész imádott.
Az írás is önkívület. Máglyák lángja.
Utánakap az ember,
hogy az irdatlan tüzet magába terelje.
Nevezzük ezt az egész világot feldúló,
önmagánál fogva és önmagában egyetlen
formájú örök létezőt
szerelemnek.

Böszörményi Zoltán (Arad, 1951) – József Attila- és Magyarország Babérkoszorúja-díjas költő, író, az Irodalmi Jelen főszerkesztője. 2016-ban a magyar kultúra szolgálatáért a Magyar Érdemrend középkeresztjével is kitüntették. Tizenkét verseskönyv, öt prózakötet szerzője. Műveit angol, német, francia, orosz, lengyel és román nyelvre fordították le.
Legutóbbi verseskönyvei: Majorana a tér tenyerén, 2014; Lábatlan idő, 2015; Az irgalom ellipszise, 2016; Kényszerleszállás Shannonban, 2017

Kapcsolódó linkek: