Mire számítanak a visszatérők? Történhet itt valami más is, mint ami eddig megesett? Csender Levente novellahősei „hosszú, borzadályos utcán” botorkálnak. Ide nem hoznak magukkal kacatokat az emberek, épp elég az ormótlan életükkel végigcsörömpölni rajta. Meg-megpihennek a Kánaánban vagy a Cinkesben, mi pedig melléjük ülünk, felemlegetjük az elmúlt századot, az orosz hadifogságot, az epoca de aurt, a medvéket, a jelenünket Isztambultól Malajziáig és tovább. Köpésnyire van itt mindenki mindentől – az élhető élettől meg a méltó pusztulástól is. Iszunk, hogy levegőt tudjunk venni a síráshoz vagy a röhögéshez. Közben fejhúst, tokaszalonnát falatozunk. Fernanda Cugolj protézise összekoccan. Éjfél van.
Hölgyeim és Uraim, jó olvasást!