A magaskultúra értelmében vett nemzeti kultúra az állam legfontosabb legitimációs talapzata: erőszakmonopóliumát, pénzügyi és igazságszolgáltatási apparátusát is azért őrzi meg más államoktól és regionális integrációktól különállóan, hogy az adott népcsoport saját történelmét saját kultúrájában teremthesse meg.
Ahogy azt eddig megjelent öt verseskötetében is tette, Falusi Márton az esszéiben is járja az országot és Európát: térben és időben. Közben portrét készít például Csoóri Sándorról, Székely Jánosról és Ágh Istvánról; keretbe foglalja a Hegyvidéket, Rómát és Bécset; részt vesz a könyvhéten, tudományos tanácskozásokon és sörözéseken, vagyis az irodalmi életben. Megfontol nézőpontokat, elemez értelmezési irányokat, és reflektál a kortárs történésekre, viszonyokra. A Kultúra arisztokrácia nélkül? című tanulmány- és esszékötetében Falusi ezúttal kultúra, filozófia és irodalom kapcsolódási pontjait vagy egyes trendek alapján (a látványosság iránti igény, a közéleti költészet, a magaskultúra értékőrző kapacitásának szűkülése), vagy pedig a hagyományműködés révén (az Arany János-i életmű sokoldalúságának érvényesülési módjai ma, haza és haladás kapcsolatának alakulása a honi intézményrendszerben, a szerelmi költészet lehetőségei) tárja fel a kortárs irodalom jelenkori rendeződéseire fogékony, ámde nem feltétlenül szakmabéli olvasók számára is.
Falusi Márton (1983, Budapest) József Attila-díjas költő, esszéista, az MMA MMKI tudományos főmunkatársa, a Hitel folyóirat szépirodalmi szerkesztője és az Előretolt Helyőrség Íróakadémia oktatója.
Eddig megjelent értekező prózai művei:
Virágvasárnapi zsákbanfutás (esszék, tanulmányok, kritikák, Hitel Könyvműhely, 2012)
Műtücsök opál mezőkön (esszék, tanulmányok, Nap Kiadó, 2016)
Jog és irodalom, haza és haladás a magyar eszmetörténetben (monográfia, MMA MMKI, 2018)