Szerettem volna belelátni a fejükbe, és kiolvasni, ki mit gondol. Vajon azért fedezik egymást, mert őszintén hisznek mindenki ártatlanságában, vagy mert kötelességtudatból még egy gyilkost is megvédenének? Egymás közt bármit szabad, de a világ szemében nem eshet folt a család becsületén?
– Csak nekem lehet ilyen balszerencsém. Anyósomék az egész házasságunkat megmérgezik, és most még ez az ügy is… Apátlan, anyátlan árvát kellett volna elvennem.
– És el is kezdte megtenni a megfelelő lépéseket?
– Ne forgassa már ki a szavaimat! Nem csináltam semmit. Végigültem azt a rohadt ebédet, elviseltem azt, amit ebben a családban társalgás címszó alatt művelnek, és ennyi. Vagy húszszor meghallgattam, hogy jaj, de jó, hogy havazik, meg az összes alattomos, szemét megjegyzést, és igen, a plafonon vagyok tőlük, a vérnyomásom meg az egekben, de attól még nem öltem meg senkit!