A Vajda Albert csütörtököt mond az ezredforduló esztendejének meglepetése volt az addig poéta-fenegyerekként számon tartott alkotótól. Ezt követően beindult a vita: OJD költőként vagy prózaíróként tehetségesebb? A kérdés akkor nem dőlt el, és természetesen ezúttal sem kell ítéletet hozni ez ügyben.
Tarján Tamás szerint a kötet kutató-olvasója „több számítógépet is a tűzben tartva még nyugdíjas korában is bőven el lesz látva tennivalóval”. Valóban, a fikció, az elméletek, az intertextuális és nyelvi játékok labirintusával szembesülünk ebben a kísérleti műben. A „próz” mégis szigorúan komponált, tömör és nem mellesleg rendkívül szórakoztató olvasmány, így nemcsak a szakma, hanem az olvasók körében is nagy népszerűségnek örvendett – bizonyítja ezt az öt kiadás, amelyekből már egyetlen példány sem lelhető fel a könyvesboltokban.
Vajda Albert ismét csütörtököt mond. Az eredeti szöveg két új prózzal bővült, még rejtélyesebbé téve ezt a csűrcsavaros világot.