Mágikus realizmus, versben? Usier Tamaránál sűrítve találunk olyan történeteket, amelyek valahol messze, sejtelmesen Tamási Áron kecskévé átváltozó fiúira vagy Gabriel García Márquez Macondójának eseményeire emlékeztetnek. A valóság csak kellék, amelyben öntörvényű szépasszonyok, vágyakozásba belebolonduló házas férfiak, rókagombaárus cigányasszonyok jelennek meg elfeledett vidékeken. Ahol habzik a tisztálkodó lányok térdhajlatán a szappan. Ahol a hajszálak értelme az, hogy „szorosan bokád köré tekeredjenek, / mint mezei szulák a búzakalászra, / apró virágokat hajtsanak, kicsi / szirmaikkal úgy simogassanak, / ahogy én soha nem mertelek”.
Sántha Attila