Végh Attila: Sárkányfüves könyv

Végh Attila: Sárkányfüves könyv

Sárkányfüves könyv? Mi szükség egy ilyen könyvre? Mit tesz hozzá a füves könyvek kialakította képhez, Máraihoz, bármihez? És mi az, hogy sárkányfüves? Az életvezetési tanácsokat osztogató bölcsek nyomában lépkedve mit akar a szerző e mitikus lénnyel, meg a róla elnevezett növénnyel, amelynek legfeljebb Süsü meséjében van helye?
A füveskönyvek szerzői fényt akarnak gyújtani olvasóik számára, megvilágítva az élet legegyszerűbb kérdéseit, mert tudják, hogy ezekre a legnehezebb a válasz. A legkézenfekvőbb dolgok a leginkább elfedettek, mert valódi rákérdezés sosem érintette őket.
A sárkány földszellem, az élet sötét alapjainak ura. A sárkányfüves könyv szerzője olyan lélekvezető szeretne lenni, aki az élet erdejében a tisztást keresve sem marad érdektelen a rengeteg iránt. Végh Attila Johann Georg Hamann-nal ért egyet: a világosság nem más, mint a fény és az árnyék megfelelő aránya. Miközben az ember a fény felé tapogatózik, nem árt, ha letüdőz egy kis földszagot.

Végh Attila (1962, Budapest) József Attila-díjas költő, író, filozófus, az Előretolt Helyőrség Íróakadémia oktatója.

Eddig megjelent esszé- és tanulmánykötetei:
A süllyedés metafizikája (esszék, Kairosz, 2001)
Az unatkozó angyal (esszék, Ráció, 2006)
Közelítések (fotók, esszék, Napkút, 2009)
A torzó tekintete (esszék, tanulmányok, Éghajlat, 2010)
Parmenidész: Töredékek (fordítás, tanulmány, Attraktor, 2010)
A ragyogás ideje (esszék, Helikon, 2012)
A görög dráma esszészótára (esszék, L’Harmattan, 2017)

Kapcsolódó linkek: