Büszkén jelentjük, hogy megjelent Regős Mátyás írása a Pannontükör online próza rovatában. Kellemes olvasást kívánunk mindenkinek!

Regős Mátyás: Sutu dó

sut – kemence és a fal között levő szűk hely, régebben szegényebb helyen gyermekek és öregek tanyázó v. alvó helye; a gyáva, ernyedt ember menedékhelyének jelképeként az a hely, ahol vki tétlenül meghúzza magát

Bőséggel pamacsolok. Csapkodjuk meg a habos pofahúst, feszítsük ki a nyelvvel a bőrt, azaz. Peregjen a sörte. Micsoda pengevékony ajkak, istenem. Szalad a fém, a habkupac padlóra omlik, így ni. Felfénylik a tiszta ösvény. Langyos vízzel lögybölni, locsolni, pofozgatni. Misézni lehetne ezen az arcon. Finom szeszpára, erőszakos illatok, igen, minden a helyén. Most ráncold a homlokod. Mekkora színész, fetreng La Scala. Kasszasiker. Szorítsd össze a szád, közepén vibráljon csücsöri rángás. Kettős mozgás, kétes pali vagy, tartanak tőled a szicíliai utcán, a sok hülye. Fésüld csak hátra, még, újra fésüld, essen vissza, mintegy véletlenül. Pajeszt pengével felnyomni halántékig. Dupla kézzel nyomd a hárét koponyára, hagyd felugrani. Bólogatás, igen uram, magának mi baja. Középen dobj még vissza néhány tincset, Purczeld. Ez isteni, baszd meg. Csücsöríts, hunyorogj, feszítsd meg az arcod, emeld ki a keskeny orrhegyet, kifelé dűljön a szemöldök, mint gárdistán a sityak. Egy gróf vagyok, érted. Zsáver, a tetű, a rumos. Három liter pezsgővel perc alatt futom a négyszázat, művészem. Micsoda színem van, figyeled, mint egy rabszolgakereskedőnek. Jobb kezem Rókus kórház, bal kezem Kerepesi temető. Echte német gyerek, igazi észak-olasz. Új szovjet filmsiker, született Mastroianni, király. Magyar hangja Gábor Miklós. Odanézz, micsoda göncök, ez nem olyan szar, mint a tiéd. Felfelé a gallérral, hülye gyerek.

Mamát még úgy kommendálták Papának, a sváb szüreten találkoztak először. A kis gyapai templomban esküdtek, elsőszülött fiúk még Pakson jött világra. Papa fogta magát meg a családot, és bele a nagyvilágba. Mindenüket elvették, elege volt a szegénységből. Egész Kőbányáig jutottak. Papa ott lett zöldségkereskedő, de üzletelt, amivel csak tudott. Vevő mindenre van, ez volt a szavajárása. Meg azt mondta, rendnek és tisztaságnak kell lennie a boltban, máshogy nem lehet csinálni. Nagyritkán, mikor kiment egy vevő, maga elé, gyorsan hadarta, hogy így nincs értelme kereskedni, a verseny volna az egész értelme, az istenit. A verseny az minden. Eleinte a Sibriken éltek, a Sibrik-Maglódi sarkon volt az első üzlet, ott keresztelte el magát az elsőszülött. Felkapaszkodott a zöldségboltban a lehasznált sublót fiókgombjain, kis ökle elfehéredett az erőlködéstől. Egész teste megfeszült, hátracsuklott a feje, és felszakadt tüdejéből a levegő. Sutu dó. Sutu dó, üvöltötte. Mama még fiatal asszony volt, bolondul szerelmes a kisfiába. Felkapta szép göndör fejét, mint aki vadállattal találkozik az erdőn, kezéből kihullott a karalábé, csuklójáról a döngölt földre csurgott a zöldségek szagos leve. Tudta, hogy elrendelték a sorsát. Mondjad, Sutukám, kicsi Sutu dó. A gyerek pedig mondta, hónapokon át nem is mondott semmi mást, nyálasan gyönyörködött, sutu dó, sutu dó, aztán csak sutu, sutu, sutu. Mama azt mondta, talán színész lesz a gyerek vagy prókátor, Papa büszkén legyintett, ugyan már, mire való az. Azért ő is mondta, sutu dó, és mire megszületett a másodszülött fiú, aki később az apánk lett, már mindenki Sutunak hívta a nagyobbikat. … …