Mi az irodalom? Ezt a kérdést tettük fel Lakatos Mihály költő-írónak. A válasz persze már nem ilyen egyszerű, de az MCC Magyar Összetartozás Intézetének szenior kutatója az irodalmat dupla fenekű fogalomként írta le, ami sok mindent megmagyaráz. Lakatos Mihály a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. programkoordinátoraként többek között a fiatal költők és írók nemzedékké formálásáról, illetve az irodalom intézményesítéséről is mesélt.

ezdjük a legegyszerűbbnek tűnő, s mégis a legnehezebb kérdéssel: mi az irodalom?

Nekem azt tanították a kilencvenes évek elején a kolozsvári egyetemen, hogy irodalom az, amit művelt emberek egy csoportja annak tart. Ebből is látszik, hogy igen nehéz pontosan definiálni, sőt: már-már lehetetlen. Ha lehetséges volna, a rendszerető jogászok már régen jogszabályba foglalták volna. Ennek az lenne az előnye, hogy a dilettánsokat törvényi sorokra hivatkozva lehetne elutasítani.  Például: „az ön írása az XY törvény NN számú végrehajtási rendelete értelmében nem minősül irodalomnak, ezért az ab.) paragrafus előírásai szerint papírhulladékként kerül felhasználásra.”

Azt mondjuk, az irodalom művészet, de az irodalomszakma kifejezés néha megkérdőjelezi ezt. Az irodalom művészet vagy szakma, esetleg mindkettő?

Tegyünk különbséget: a művészet az a tevékenység, amelynek esztétikai dimenziója is van, míg a szakmák zöme jól elboldogul e dimenzió nélkül. A kulcsszó ez utóbbi mondatban az „is”. Az autószerelőtől azt várjuk el, hogy megjavítsa az autónkat, nincsenek olyan igényeink, hogy mindezt „szépen” is tegye, netán katarzist okozzon vele. A művésztől azt várjuk el, hogy esztétikai élményben részesítsen a művével, ugyanakkor a mű létrehozásának megvannak a maga szakmai fogásai is, amelyekkel nem árt tisztában lennie. Az irodalom tehát „dupla fenekű” fogalom: esztétikai, szellemi és lelki síkon várunk tőle valamit, de e valami megvalósulásához szakmai ismeretek és kemény munka szükségeltetik. Ha valaki „lángoszlop” akar lenni, értenie kell a tűzcsiholás tudományához is. Tehát a kérdésedre válaszolva: az irodalom mindkettő. Az esztétikai élmény létrehozása az író feladata (akinek titokban megfelelő szakmai ismeretei is vannak), de a szakmai részt a kritikusok és az irodalomtörténészek bontják ki, teszik érthetővé a nagyközönség részére. Ez utóbbiak ugyanolyan szerves részét képezik az irodalomnak, mint a tényleges szerzők. És ez így szép, így kerek.

Tanítható-e, s ennek alapján tanulható-e a szépírás?

Az olvasás már önmagában egy tanulási folyamat, s többek közt e tanulási folyamat eredményeként válik valaki képessé arra, hogy különféle műfajú irodalmi műveket hozzon létre. Olyat még nem hallottam, hogy valaki semmit nem olvasott, aztán meg kitűnő verseket vagy regényeket kezdett írni.

Teljes interjú a kultura.hu oldalán olvasható.