Megjelentek Szeder Réka versei a Bárka Online Irodalmi, művészeti és társadalomtudományi  folyóiratban.

Szeder Réka

Diffúzió

Fehér óceán hullámzik felettünk,
baba-kék cseppek benne.
Nyújtózkodni kéne, elérni őket,
amíg még lehet.

Vízbe mártott ecset minden ág a szélben:
színeiket a magasban bontják ki,
rendszereket festenek az égre.

Parányi csillagok nézik
hatalom-köpenyben,
ülnek otthon a parányi csillagok,
lent keresik helyüket.

Hullámzik alattunk az ég,
gránátalmaszín cseppek benne.
Vissza kéne nyúlni, elérni a peremig,
amíg még lehet.

Vízbe mártott ecset, hajszálgyökerek:
parányi mozdulatokkal félelmeket
festenek a térbe.

Éjjeli képkeret

Zizeg, izzik minden levél.
Az ágak ujjak, körmük fecskecsőr.

Füst gomolyog a mellkason, pórusokba ül,
A hús alá világít a lámpafény.
Boruljanak rám a csillagok.

Árnyékvászon feszül
a Holdudvar előtt:
tömörül, egyre közelebb ér.
Arcomra tapad a vászon.

Minél több a tér, annál inkább feszül a falaknak.
Hiába viszik a tereket, túl lassan haladnak.

Hurok

Nincs itt éjszaka,
azt mondják.
Szél villogtatja a fényjelzőket:
apró fogak csattognak a túlparton,
mi a víz felé tartunk – mintha
a levegőben ánizs, mirha
fészkelt volna.

Rovarok bújtak a viaszba
– biztos az illatok elől
menekültek a fénybe.
A láng szárnyai kitöltik
a hiányzó részleteket.