Rejtő Jenő születésének évfordulóján megjelent Lakatos Mihaly legújabb írása a Magyar Összetartozás Intézetében.

“121 éve, 1905. március 29-én született az egyik legnépszerűbb magyar író, akinek az olvasottsága a Jókaiéval vetekszik. Abban is hasonlít Jókaihoz, hogy ő is nevet változtatott, csak ő radikálisabban.

Íme, néhány idézet a műveiből:

• „A Török Szultán már két napja nem ment ki az utcára, mert valaki ellopta a nadrágját. Ezt a ruhadarabot nehéz nélkülözni, ha valaki sétálni megy.”
• Kocsmai felirat: „Belépés díjtalan, kilépés bizonytalan!”
• „Aszután áll, hogy egy uralkodó, bizonyos Bonepárti aszt mondta, hoty kenyérrel és vassal Kínáig is eljut Franciaországból. Asz nem kunszt. Próbálja meg egy vas nélkül, ahogy én szoktam.”
• „…és Melbourne-ben még ma is mindenki ismeri Takamakut, aki a Pampák vad bikája néven mint hivatásos ökölvívó járta a világot, de mióta egy balkezes egyenesemmel szembekerült, díszműáruk és képes levelezőlapok terjesztésével foglalkozik.”
• „A nő olyan, mint egy költői hasonlat – ha szép, az sem baj, hogy semmi értelme.”
• „Vasárnap ne lopj, ne csalj, ne verj meg senkit, mert hat nap mindenre elegendő…”
• „Adj egy pohár vöröset, Kvörens, de ne tisztán, hígítsd valamivel.

Kvörens hátraszólt: Két deci vörösbort, három deci rummal hígítva.”

• „Az ördög sem rokonszenves, és mégis jobban kedvelik, amikor gonosz, mint ha bölcsődalokat énekelne. Az ember ragaszkodik az illúzióihoz.”
• „A pénz értékét az adja meg, hogy mire fordítja az ember. Még akkor is, ha nem fordítja semmire. Egy úszó jégtáblán tízmillió dollár birtoklása nem jelent semmit.”
• „Az életünk olyan, mint egy nyári ruha mellénye: rövid és céltalan.”
• „- És ha… fizetést ajánlanék, hogy dolgozzon?

– Engem nem lehet megvesztegetni.”

• „Ide hallgass, Rozsdás: itt a közelben, az Andaman-szigetek magasságában, délkeletre egy hajó kér segítséget. Rohamosan süllyednek.

– Oda kell sietni!

– A Piszkos Fred azt mondja, ne zavarjuk őket.”

Aki a fenti idézetekből nem jött rá, hogy mely írónkról van szó, annak is érdemes tovább olvasnia e cikket – ismeretterjesztés céljából.

Budapesten született, Reich Jenő néven, zsidó család harmadik gyermekeként. Lakásukkal szemközt volt a Pesti Magyar Színház, s talán e szerény vizuális impulzusnak tudható be, hogy művészi pályára adta a fejét, mert egyébként egyszerű, szegény család leszármazottja, apja papírkereskedő, anyja háztartásbeli volt.

A magas, de vézna gyerekről senki sem gondolta, hogy egyszer majd bokszoló lesz, és nem is lett az. Ugyan egy Rózsa Jenő nevű ökölvívó drusza hatására edzésekre kezdett járni, és tekintélyes izomkötegeket is növesztett, de edzője egy alkalommal úgy eltalálta, hogy egyszerre törött el az orrnyerge és sportolói karrierje. A továbbiakban a néző veszélytelenebb státuszában látogatta a meccseket.

A kereskedelmi iskolával sem volt több szerencséje: miután találkozót szervezett egy antiszemita tanárja és egy tintásüveg között, kirúgták az intézményből, így sem szakmát, sem érettségi bizonyítványt nem szerzett.

De mindezekre nem is volt szüksége, hiszen a művészetek vonzották. Rögtön elsőre nem ért célba, mert olyan pályán próbálkozott, amely már Petőfinek sem termett babérokat. A színitanoda elvégzése után hamar kiderült, hogy statisztának „tanult”, és ez kedvét szegte. Aztán amikor egy előadáson a sebesülthordozó szerepében a színpadon elejtette idősebb színésztársát, a színház is „ejtette” őt.

Ekkor, 1927-ben döntött úgy (nagyon helyesen!), hogy az írás felé fordul. De előbb még igazi bohémként elment kétéves európai körutazásra, amelyről visszatérve azt híresztelte, hogy közben megjárta Afrikát és az idegenlégiót is. Ez utóbbiak nem erősítették meg a hírt, így életrajzának kutatói mind a mai napig szkeptikusak e tekintetben.

Bárhogy van is, ettől kezdve karrierje repülőrajtot vett, és olyan regények sorozatával örvendeztette meg irodalmunkat (Az elveszett cirkáló, Piszkos Fred, a kapitány, A három testőr Afriákban, Az előretolt helyőrség stb.), amelyek immár 120 éve az olvasóközönség kedvencei közé tartoznak.

Őstehetség volt, eredeti humora a komikus műfaj legjobbjai sorába emelte. Bár ma regényei a legismertebbek, számos kabarétréfát, színművet, filmforgatókönyvet és operettszöveget is írt.

Életének kegyetlen tragédiája, hogy olyan embertelen korban élt, amely az embertelenség érvényesítésében „nem ismert tréfát”: a zsidótörvények rendelkezései előbb egzisztenciálisan lehetetlenítették el, majd egy szélsőjobboldali lap uszító cikke nyomán munkaszolgálatra vitték a megszállt Szovjetunióba, ahol – minden valószínűség szerint 1943. január 1-én – belehalt a nélkülözésekbe.

Életművét egy ideig hallgatás övezte, ám a hatvanas években a cenzúra megenyhült, és művei újra megjelenhettek. Az olvasók hatalmas örömmel fogadták, művei százezres példányszámokban fogytak el.

Bár a szakma egy része még ma is fanyalogva nyilatkozik írásairól, Erdélyben a múlt század kilencvenes éveiben induló írónemzedék – mintegy szerény kárpótlásként – zászlajára tűzte a nevét: lapjuk a Serény Múmia nevet viselte, és Előretolt Helyőrség néven mind a mai napig könyvkiadót és íróakadémiát is működtetnek.

S ha valaki még mindig nem tudná (vagy ahogy mondani szokás volt politikailag kevésbé korrekt időkben: a gyengébbek kedvéért): Rejtő Jenőről emlékeztünk meg.