„Az olvasó azonosul a főhőssel, az olvasásmániás halászfiúval. Aki ezt a regényt elolvassa, az olvasó ember, tehát a hőst magára szabottnak érzi: ez a fiú kissé otthontalan a hétköznapokban, a megélhetésben, szeret tanulni, vágyik a tudásra, a művelődésre, érdeklődik a tudomány és a művészet iránt. Az ilyen ember periférikus – akár regényhős, akár olvasó, akár író. Nem érti a világ működését –viszont képes kérdezni a világtól –, erre az lázadásba és tagadásba kergeti, kitaszítja magából…” – Horváth Viktor kritikája Jón Kalman Stefánsson trilógiájáról a Literán olvasható.