„Már vagy három hete nem mehettem sehová. Így aztán ráértem órákon át feküdni a fal felé fordulva, egy kicsi zsebtükörrel. Mindig a szememet néztem csendben, figyelmesen. A halottak is ugyanígy néznek, pislogás nélkül, üresen, egykedvűen. Megijedtem, hogy így maradok, ezzel a halott tekintettel.” – Izer Janka tárcája a Bárkaonline-on olvasható.