“A szomor kabátja szénporos, avítt,
a szomor nem ad magára sokat.
Szétrágja a főtér neuronjait,
szarvával szánt föl betonrostokat.”
“A szomor kabátja szénporos, avítt,
a szomor nem ad magára sokat.
Szétrágja a főtér neuronjait,
szarvával szánt föl betonrostokat.”
“Egyik reggel arra ébredtem, hogy köhögök. Nálam ez ritkaság. Már vagy tíz éve nem volt lázam, de előkerestem a soha nem használt lázmérőt. Kiderült, hogy hőemelkedésem van.”
“A festő nem létrának akarja használni az érzékelést, csak leheveredik az átélés pázsitján, neki ez az élet, csak ábrázolni akar, és ha nem sikerül, még mindig ott a pia és a budapesti, zajos éjszakai kocsmázások.”
“Abban az időben gyerekkel albérletet nem lehetett találni, úgyhogy az egyetlen lányomat le kellett tagadnom. Egy vénasszony magához vett kvártélyba, egyik házába, ahol épp nem lakott senki. Zina néni.”
Az Allah tágas földje című kötetről készült recenzió a Magyar Időkben olvasható.
“Ugyanakkor nemcsak krimi a mű (jelentékeny számú hullával), vagy kalandregény, hanem a pikareszk irányába is kacsingat: ahogy megy előre a történet, újabb és újabb helyszínekre kerülünk, amelyek újabb és újabb szeletét világítják meg az alvilágnak, újabb és újabb ikonikus figurák tűnnek fel, akik ábrázolásánál szívesen időz el a mű.”
Pataki Tamás regényrészlete a Bárkaonline-on olvasható.
“Miközben ezen ábrándozom
én, a javíthatatlan idealista,
téli nyugalom aranylik a tájon”
“Az ágy marad spontán égés azt mondták
talán igazuk is lehet
a fejlődés mindig exoterm folyamat”
“Sötét lépcsőházak, a kivilágítatlan, kátyús utcák, a mélysötét téli délutánok, mintha az Isten szénszemébe néztünk volna naponta – egyre távolabbiak ezek a foszlányok, régi diafilmek peregnek előttem.”
Pejin Lea, az Íróakadémia pályakezdője első, Nyugati csiga körfűrésszel álmodik című kötetéből olvas fel az Irodalmi Jelenen. A videó itt tekinthető meg
“válaszodba menekülnék,
átölelném azt a hazugságot,
amelybe magaddal húztál”
“Témáiban a mostani kötet gazdagabb, mélyebb, súlyosabb, mint az előzőek. Izgalmasabb, néhol derűsebb, játékosabb, sűrűbbek benne a költői képek, ritmusa, a sorok zeneisége fülbemászó.”
Az Irodalmi Jelen pajzán-erotikus-szerelmes és humoros újévi versösszeállítása.
“Későn tanultam meg,
hogy nem a haláltól,
hanem a születéstől kell félni.”
Bánkövi Dorottya, Lőrincz P. Gabriella, Szilágyi-Nagy Ildikó és Varga Melinda versei az Irodalmi Jelen karácsonyi összeállításában olvashatók.
“Az erdőhöz beszélni annyi,
mint hagyni a hangokat lecsapódni a bőrön,
és puha ujjal is megállni, hogy letöröljük őket.”
“Egyszerre brutális és kicsiny részleteiben finoman érzékeny világ elevenedik meg a lapokon, ahova a görög (és olykor az egzisztencialista) filozófia, az abszurd és a székelyföldi hagyományok egyaránt képesek beszüremkedni, miközben ténylegesen hozzáadnak a sodró lendületű elbeszéléshez.”
“Néha zavar a mások hibája,
holott panaszra nincs nagy ok,
semmi nincs foltok nélkül”
“A történeteket furcsán keretezi be az idő. A helyekhez, városokhoz inkább az emlékezés köt, nem a hely, mert csak az emlék tud igazat mesélni, szerelmekről, barátságokról nem a városok arcára írt emlékezés regél, ha újra meglátogatjuk a helyet, az emlék előhívódik, akár egy fénykép.”
“emlék van ebben a partszakaszban,
a sziklákban, a homokban,
a kövek, mint a meleget, még
egy darabig tartják az emlékeket”
“Az újrakezdés az, hogy háromszáz éves kőházba költözöl. Saját / fürdőszobával. Vendéget is fogadhatsz, de hiába lépsz ki, félóra alatt / mégsem jutsz el a vasútig. A tulajdonos iszik és fest.”
“A költő öltönyben,
nyakkendőben nem költő,
nem veszi észre, hogy
léte milyen csiszorgó”
Szente Anita rövidprózái az Irodalmi Jelenen olvashatók.
“A meztelen kis szörnyszülött a semmiből jelent meg, hangos üvöltésével megzavarva délutáni szundimat.”
Marcsák Gergely novellája a Helikonban olvasható.
Tóth Dominika versei az Irodalmi Jelenen.
Tóth Dominika verse a Helikonban olvasható.
“Azt hittem, vendégül lát a dohányfüst,
inkább megakadt bennem.
Keveredett a fürdővíz illatával.”
“Békével csalogatni a székelyt olyan, mint munkával az oláht, még egy-egy papot is alig találtak, aki beszédet mondjon. Végül sikerült rábírni valahogy az udvarhelyi református tiszteletest, a székelyderzsi unitárius esperest, a szentsimoni katolikus plébánost és az apácai evangélikus lelkészt.”