Azoknak, akik versbe fogni mernek

Viola Szandra beszámolója a nyári táborunkról a Magyar Idők hasábjain

Azoknak, akik versbe fogni mernek

Ha a résztvevők érdeklődését az irodalom iránt tovább csigázza, ha új információkkal gazdagodnak a jelenlévők, ha a tehetségeknek lehetőségük van arra, hogy saját tempójukban fejlődjenek, ha zseniális műveket is felolvasnak, s ha mindez szeretetteljes, kellemes légkörben történik, akkor sikeres egy írótábor. Úgy gondolom, hogy ezek a pozitívumok megvalósultak a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. pártfogásában működő Előretolt Helyőrség Íróakadémia első, nyári táborában, ahol megismerkedhetett egymással a mintegy félszáz résztvevő (pályakezdők, mentorok, oktatók, szervezők és meghívott előadók). „Ahogy telt az idő, úgy lett egyre jobb a hangulat, egyre jobban feloldódtunk” – meséli egy pályakezdő. „Nagyon jó, hogy van zene is, a Loyal blues-rock zenekar feldobja a hangulatot” – nyilatkozza egy másik.

A kreatív írás szintén sokak tetszését elnyerte, számos átirat, szabad parafrázis született Marin Sorescu A két lator című versének inspirációja nyomán. A feladat végrehajtására mindössze fél órájuk volt a a pályakezdőknek és a mentoroknak egyaránt. Nagy Koppány Zsolt vezetésével a kreatívírás-gyakorlatokon született friss anyagokat felolvasták és véleményezték is, Szilágyi Tamás színész, rendező pedig néhány személyre szabott tanáccsal segítette a művek előadását.

Szilágyi Tamás hangsúlyozta: „Nem az az elvárás, hogy mindenki úgy olvassa fel a műveit, mintha egy Kossuth-díjas színészi alakítás volna, sokkal inkább az egyéni, természetes hang megtalálása a cél.”

A felvételt nyert fiatalok a nyomtatott és az online irodalmi folyóiratokkal is ismerkedhettek; Boldog Zoltán az Irodalmi Jelent, Farkas Wellmann Endre az erdélyi folyóiratokat, Pál Dániel Levente pedig a Prae-t, a Literát és a Színház című művészeti folyóiratot mutatta be.

Zalán Tibor előadásában a drámaírásról és a trágár szavak irodalomban elfoglalt helyéről beszélt: „nincs trágárság, csak rosszul, rossz helyen alkalmazott csúnya szó”. A gyermekeknek szóló irodalomra is kitért: „ahol a gyerekek esznek, kenyérrel dobálják egymást és »rosszalkodnak«, azt a részt ki kell a drámából húzni”.

A fiatal kárpátaljai irodalom három jeles tagját is megismerhettük, Lőrincz P. Gabriellát, Marcsák Gergelyt és Shrek Tímeát. A személyes bemutatkozáson és a saját versek felolvasásán kívül beszéltek a kárpátaljai irodalom helyzetéről és a teljes irodalomhiányban élő régiókról is. Mint mondták, van olyan hely, ahol az utolsó írótalálkozót Móricz Zsigmond tartotta.

A Kossuth-nagydíjas költővel, Makkai Ádámmal Orbán János Dénes beszélgetett. Az író, műfordító és költőgéniusz számos érdekességet mesélt regénybe illő életéről. A gyermekkoráról, a kommunizmus alatti évekről, az emigrálásáról, a Yale-en tartott, angol idiómákról szóló nyelvészeti előadásairól is megtudhattunk részleteket, és például az is kiderült, hogy első szonettje Józsinczy Ádám néven jelent meg. Az életút mérföldköveihez válogatott verseket Birtalan Andrea tolmácsolásában hallgathattuk meg. A költő maga is elmondott néhány verset vagy versrészletet. A hallgatóságot lenyűgözte hatalmas műveltsége, és hogy könnyedén tudott idézni nemcsak magyarul, de akár angolul, oroszul, szanszkrit és indonéz nyelven is.

Nényei Pál Dante Isteni színjátékának kulturális utalásait boncolgató előadása szintén arra mutatott rá, hogy kellő műveltség és olvasottság nélkül nem lehetséges ezen a pályán sikereket elérni. Legkifejezőbben Makkai Ádám sorai beszéltek az írásművészet iránti alázatról és elkötelezettségről: „Aztán, ha versbe fogni mernél, / téglákkal rakd meg zsákodat, / behunyt szemekkel harcba menjél, / s ha kell, vakíttasd meg magad. / (…) / Most billegj jobbra-balra lassan / gyorsulhatsz is, csak el ne ess! / Pördülj, s a súly e pillanatban könnyűség vad forrása lesz. / Nem állíthat meg semmi többé, / magad sem…”

Forrás: Magyar Idők