Emlékszem, amikor az Íliász seregszemléjével bajlódtam, kedvem támadt kellemetlen kérdéseket feltenni a klasszika-filológusoknak. Némileg monotonnak találtam a leírást, ami szerint valakik jöttek valahonnan ennyi meg ennyi „jó barna hajóval” több oldalon keresztül. Később tudatosult bennem, hogy valószínűleg az ókori olvasó számára éppen ez volt az egyik legizgalmasabb részelt, az enumeráció, nem pedig a keveset ütő, annál többet dumáló csatajelenetek.
Enumeráció a címe a – nagy levegő – Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. Előretolt Helyőrség Íróakadémia – maradék, ha van, kifúj – programjában részt vevők testes antológiájának is, amely az Íróakadémia irodalmi berkekben ismert mentorain kívül a pályakezdőknek is vízre szállási lehetőséget ad néhány „jó barna hajóval”. Igen, ez az az Íróakadémia, amely körül irodalompolitikai vagy politikairodalmi viták keringtek a közelmúltban, ám a közönség a 2017. május 16-án Gyulára látogató „seregben” inkább a tehetséget, mint a politikai hovatartozást figyelhette meg.
A Farkas Wellmann Éva által vezetett esten mindenek előtt Nagy Koppány Zsolt, az Enumeráció szerkesztője beszélt az Íróakadémia céljairól, pályázatairól, és arról, milyen eredményes munka folyik itt a mentorok és az ifjú tehetségek részvételével, akikhez hamarosan a kritikuspalánták is csatlakozhatnak. A szerkesztő elmondta azt is, hogy majdnem ötven szerző írt az antológiába, amely azonban nem csak méretében (az utolsó oldalszám a 683-as), de minőségében is megfelelő erősségű. A szövegeket jellemezve jelezte, hogy helyet kaptak a kötetben humoros, szabadszájú írások is, és sok van közöttük, amely az irodalmi hagyománnyal kezd kreatív párbeszédet.
A szerzők közül először Vöröskéry Dóra kapott szót, aki a Körös Irodalmi Társaság karácsonyi felolvasóestjén már bizonyított novellájával (első helyezett lett a szakértő zsűri véleménye szerint). Ő is elmondta véleményét az Íróakadémián folyó munkáról a pályakezdő szemszögéből, és ha nem is „jó barna hajókkal”, de egy mese-, álomszerű, gördülékeny nyelvű és izgalmas novellával ért révbe, melynek végén az esőkirály különös házasságát követően kihal az egész emberiség.
A csíkszeredai Ágoston Szász Katalin is sokat köszönhet mentorainak, hiszen tudatosabb alkotásra és más műfajok felé való elindulásra is ösztönözték őt. Fiatalos verseket olvasott fel, amelyek – lendületességük mellett – nem félnek a nagy, komoly, fajsúlyos szavaktól sem.
Karkó Ádám, a Bárka felfedezettje is ismerős lehet Gyulán (mint megtudtuk, kétszer is lakott itt), és még tucatnyi más településen is, lévén sok helyen megfordult már az amúgy Békés megyei alkotó. Az „úton levés” és otthonkeresés fontos témái verseinek is, és gyakran ír magáról a költészetről, mint azt érett hangú verseiből is láthattuk.
A fiatalok közül utolsóként a szintén csíkszeredai Para Márton kapott szót, aki az íróakadémiás korszaka előtt leginkább önmagát kereste. Most viszont arról beszélt, hogy sikerült megtalálnia a saját hangját. Ezt illusztrálta is az Enumerációban megjelent humoros antiutópikus szövegével, amelyben a ruhák átveszik a hatalmat az emberek felett.
Az est végén még az oktatókhoz is eljutott a mikrofon. Nagy Koppány Zsolt és Farkas Wellmann Éva bibliai ihletésű szövegeket hoztak, és kiosztottak négy antológiát is a nézők között, akik kérdéseikre válaszolni tudtak.
Az est színvonalát irodalmon kívüli tényezők is emelték. Nemcsak azért, mert a fiatal írók és költők tehetségük mellett esztétikailag is megnyerőek (a lányok szépek, a fiúk jóképűek), hanem mert a szünetekben Skultéti Zoltán éneklését hallgathatta a közönség.
Ez az Enumeráció is izgalmasabb volt, mint a csatajelenetek. Irány Trója!
Forrás: Dávid Péter – Bárka Online
Leadkép: Mohácsi László Árpád