„A Hold fénye elhal, mielőtt elérné
a hegy csúcsait.
Hallgatunk róla.”

„Mindegy, hogy négyzetbe, körbe
vagy versbe foglalják,
az ember addig ér,
amíg a teste engedi.“

„Irodalompedagógiai aspketus: a popkulturális utalásokkal eladatja magát a könyv a hipszterlányoknak, akik észre sem veszik, és belépnek, teszem azt, Örkény vagy Karinthy előszobájába.”

„Bennem didereg
a félelem. Már tudja:
mindjárt vége van.”
(Drávucz Zsolt)

„Földszagúak vagyunk, bennszülöttek,
sápadtabb a nap, ha újraszülnek minket.
Csupasz mellel mélyvízbe beborulni,
így teremnek a dombok víztükörben.”

A kötet két nagy fejezetre oszlik, Kék sávra és Zöld sávra, s míg az elsőben viszontagságos gyereksorsokat mutat meg, a második felében az emberi aljasság összes szürke árnyalatát vonultatja fel, így nemcsak a jelen, de a múlt nyomorúságát is megragadja letisztult, mégis erős atmoszférájú mondataival, karcos és nyers párbeszédeivel.

Netnapló az Előretolt Helyőrség Íróakadémia kárpátaljai irodalmi karavánjáról.

„A pillanat, melyet a költő megragad, szerteágazik, újabbnál újabb pillanatokká lényegül át, olyanná lesz, mint egy ezerágú fa; és ha az ezerből ki is nő még ezer, a törzs ugyanaz marad.”

Dobsa Dorina, Ilyés Krisztina, Izer Janka és Kertész Dávid ezúttal azt járták körül, mennyire vagyunk előítéletesek a versmegosztó Facebook profilokkal, hitelesek-e a közösségi oldalak szépirodalmi tartalmai, és miért gyanítunk minden rózsaszín betűs Instagram megosztás mögött dilettantizmust.

„De minden, mi éjjel a nincsben marad:
horgolt terítő, régi cérna és anyagdarab,
a törött, mintás bögre, amin nem pihen kezed,
ilyenkor másik, erősebb létezésbe kezd.”
(Viola Szandra)

„Minden szerzőnek kijár egy trágárság, amit benne hagyhat a szövegében.”

„A városok, amiket folyó szel ketté,
Mindig szomorúak,
Hiába nyújtóznak egymás felé.”

„Reggelente a diófa alatt kávézom. A szomszédoknak nem köszönök. Örülök a hintának, és a diófának is. Néha gondolok rád. Jó, hogy nem mentél akkor haza.”

„Kitörlöm a karod,
és megmagyarázom magamnak, a kezed” – Ilyés Krisztinka versei a Pannon Tükör oldaláról

„a rómaiak azt suttogják,
a Tevere partján sétál éjjelente,
boszorkánynak mondják, kinek
szőke fürtjeiből kötelet fon a szél”

„A körbe és a kör köré írt sokszögek oldalszámának növelésével egyre inkább kitöltődik a hiány, egyre pontosabban rajzolódik ki a tökéletesség, amit csak közelíteni lehet: az egész, a kör.”

„Sokszor gondolkodom azon, hogy komolyan lehet-e téged venni, vagy csak blöffölsz. Ördögöd van, esetleg szemfényvesztő vagy?”

„Kellett erő önimádathoz és ön-imához,
kellett szenvedned, mitől mindenki szenved,
(álmok, leányok, bomlott ingerek)
hát most omoljon rád gyilkos szerelemmel
arany-vörös tenger és altasson csatazaj.”

„Nem biztos, hogy feltétlenül definiálni tudjuk, ki a magyar, azt viszont tudjuk, hogy a legmagyarabb magyar a székely”

„Friss, komor, súlyos és minden mondata erős, mint a halál”

Valóban rasztaszíve volt Ady Endrének?