Viola Szandra esszéje Kopriva Nikolett Kővé zsugorodott ország című kötetéről Minden kötet esetében kiemelten fontos a nyitó- és záróvers. A Kővé zsugorodott ország című kötet Tavasz, nyár, ősz, tél című nyitóverse koncentrikus időbe vezet minket, létösszegzést és mitikus világlátást ígér. „Tavasszal az emlék egy öregasszonyba bújik”, „Nyáron az emlék tarisznyás koldus”, „Ősszel az emlék sárga kert” – citálja egymás után a
Megszeretni egy régi költőtárs verseit Bálint Tamás, a kolozsvári Előretolt Helyőrség egykori kiskatonája személyében ma már elismert – legutóbb József Attila-díjjal kitüntetett – tisztet ünnepelhetünk. Annak ellenére, hogy a székelyudvarhelyi költő az irodalmi garnizon öreg harcosának számít, hisz első kötete 2007-ben, immár 17 éve jelent meg, nem vádolható azzal, hogy felesleges versekkel, ne adj’ isten,
Árnyékéletek tablója- Juhász Kristóf tablója Az első, ami eszembe jut Lőrincz P. Gabriella Történetek az árnyékból című vékonyka, ám annál töményebb novelláskötetéről, zsurnalisztikai közhely: kíméletlenül leszámol az igazságos, hősies háború mítoszával. A második: létezik még egyáltalán bárki fejében ez a mítosz a… bármelyik háború óta? Egyrészt nyilván létezik, különben nem lenne háború – de vajon létezésének gyökerei abban
Lefizethető Isten, férfiakkal hempergő Mária Kopriva Nikolett recenziója Csornyij Dávid verseiről Csornyij Dávid (1991, Beregszász) a kárpátaljai irodalom fiatal generációjának tagja, aki először a kárpátaljai Együtt folyóiratban tűnt fel verseivel. 2017–2022 között az Előretolt Helyőrség Íróakadémiának hallgatója. 2020-ban jelent meg első önálló kötete A jelzőlámpák diktatúrája címen. 2023-ban az Irodalmi Jelen folyóirat szerkesztősége Debüt-díjjal tüntette ki. Jelen
Regős Mátyás prózaverse a szerző előadásában hallható a Klubrádió oldalán.
Pejin Lea verse Trianon évfordulójának alkalmából meghallgató Horváth Julianna színművésznő előadásában a Klubrádió oldalán.
„Már vagy három hete nem mehettem sehová. Így aztán ráértem órákon át feküdni a fal felé fordulva, egy kicsi zsebtükörrel. Mindig a szememet néztem csendben, figyelmesen. A halottak is ugyanígy néznek, pislogás nélkül, üresen, egykedvűen. Megijedtem, hogy így maradok, ezzel a halott tekintettel.” – Izer Janka tárcája a Bárkaonline-on olvasható.
„Keresztben a láb, a lába előtt minden férfi. Virágzik a szocializmus. Osztanak.” – Törteli Réka verse a Zetna folyóirat oldalán olvasható.
„A humoros regisztertől a melankóliáig, egyszer-egyszer az emelkedettségig jutnak el a szövegek. A Patyik Fedon jó kezdet, látható, hogy van honnan építkezni, nagyon erős tartalék és muníció van Regős Mátyás írói eszköztárában. Nem csak Fedon kabátja nyitott, de az egész kötet az – innen még szinte bármi lehet, de hogy jó lesz, az nagyon valószínű.”
„Egy régen lakatlan szobában: egy költeményben körbeültem önmagamat. Egy tükör is volt – hát sokan voltam. Ültem a bűnben, és zavartan varrtam a szárnyam, valami skandináv szövetből, mit kaptam épp az IKEÁban.” – Az Előretolt Helyőrség irodalmi-kulturális mellékletben Orbán János Dénes vezérverse, Hegyi Damján Domokos novellája, valamint Polgár Kristóf és Ilyés Krisztinka versei olvashatók.
„Egy kerekesszékes fiatal fiút pillantok meg. Ott ül az egyik bolt eresze alatt, ölében egy nejlonzacskót tartva, mindkét lába combközépig begipszelve. Fejét lehajtva várja, hogy a járókelők némi aprót dobjanak bele. A zsebembe nyúlok, pénz után kutatva. Ő rám néz, szemében valami furcsa csillogást látok. A pénzt a szatyorba dobom, beszéde zavaros, alig érthetően mondja
„Fekete sapka, amit nem látunk már sosem. Nyakában ezüst pókfonál vet árnyékot. Álma suttogása holt fület csikland.” – Nagy Lea írásai Tandori Dezső emlékére az Irodalmi Jelen oldalán olvashatók.
„Klasszikusok születnek a szemünk előtt. Persze, nem szépirodalmi igénnyel íródnak, de avatott szerző kezében, a megfelelő kontextusba helyezve bármikor szépirodalmi mélységűvé válhatnak. A jövő járványokról szóló irodalmi műveinek – ismétlem: ha lesz egyáltalán igény ilyesmire – bőséges nyersanyaga jön létre éppen. Bárcsak más pozitívuma is lenne mindannak, ami most velünk történik.” – Nagy Koppány Zsolt
„Tizenkilenc éve mondod, hogy álljak fel, Menjek tovább, Mondod, hogy így esett, Összekacsintunk És tudom, hogy Isten Nem ejt hibát.” – Lőrincz P. Gabriella verse az Országút oldalán olvasható.
„– Nem, a Gonoszok nem jönnek ide, nem vágynak a boldogságra. És sokan vannak, akik nem akarnak itt élni, csupán itt töltenek egy kis időt, majd továbbállnak. Némelyek csak szétnéznek, és indulnak tovább, láthatsz itt Irigyeket, Sóvárgókat, mindenféle népeket, de aki valóban boldog akar lenni, az letelepszik itt, és addig, amíg a szívükben nem érett
„Van egy lány, akit szeretek, habár sosem láttam az arcát. A virágboltban dolgozik az iroda mellett, s ugyanúgy ötkor végez, mint én: mire összepakolok és kiérek az utcára, már ott lépdel előttem, a metró felé tart. A dereka karcsú, s ringva jár, ahogy a liliom inog, ha rálehel a szél. A haja vörös, természetes vörös,
„A szívem dobogással dombot formált testemen, mellkasomon nyálharmat lengte be a ritka mezőt. S máshol is emelkedtek a hegyek völgyekre várva, közeledtek egymáshoz az arányos partvonalak, a földtest talpai várkapukat képeztek, rövid hadakozással hirtelen egyesültek a kontinensek.” Csornyij Dávid, Szilágyi-Nagy Ildikó és Leczo Bence írásai az Előretolt Helyőrség irodalmi-kulturális mellékletében jelentek meg.
„nem követhető Létrejötte igazolhatatlan Mint a bűn öző retteg a teraszon Lá ba a mellkasához felhúzva Papírok lángja körülötte Már nem tudja eldönteni a hajnallal vagy halálával játszik Az író aki papír ról álmodott és most papírt hány” – Zalán Tibor versei a Bárkaonline-on olvashatók.
Szente Anita interjúja Varga Melindával a kultura.hu-n olvasható.
„Ady virágot keresett. Néha érzem az illatát. Ha felperzselnénk a földet, se halna kínhalált.” – Szeder Réka versei a Vásárhelyi Látóhatárban olvashatók.
„Földből kikelt tested szorítom, sárból edzett öklöd az ég felé tartom, kirajzolódom körvonaladban.” – Szabó Fanni verse az ÚjNautilus-on olvasható.
A TV21 beszélgetése Shrek Tímeával – többek között a Halott föld ez című kötetéről – elérhető a Youtube-on.
„Lábujjhegyen indulok mindenhová. Néha megállok az elsötétült ablakoknál, És üres csigaházakat taposok szét a járdán. Hátha városokkal arrébb is felriadsz.” – Ráday Zsófia versei az Irodalmi Jelen oldalán olvashatók.
„Eltűntek a lillózók, a madarak délre, te pedig, mint a régi antik, itt ragadtál.” – Nagy Lea versei a Tiszatáj januári számában olvashatók.
„Apa ma hazajön külföldről, sokat van ott, dolgozik. Most egy ideig itthon marad velünk, és végre játszani is fogunk a társasjátékokkal, amik fent vannak a polc tetején. Kiszínezem a rajzom, de kint hagytam a kéket, pedig Apa szeme kék, legalábbis úgy emlékszem.” – Fehér Enikő írása a Bárkaonline-on olvasható.
„Egy régóta várt, hiánypótló nagyregény születésének vagyunk tanúi: az erdélyi fejedelemség uralkodói még mindig beindítják az írói fantáziákat…” – Nagy Koppány Zsolt írása Gál Vilmos regényéről a Magyar Nemzet oldalán olvasható.
„Cseresznyefa alá húzódsz, kabátod a kéregbe kapaszkodik. A tyúkok behúzott nyakkal ülnek fölötted, taréjuk izzó juharlevél.” – Kovács Újszászy Péter versei a KULTer.hu-n olvashatók.
„Minden törékeny sorsban ott van a hiba valahol, mégis, ezen hibák ellenére (sőt, az sem kizárt, hogy éppen emiatt) is szerethetők az emberek. A könyvet olvasva képesek vagyunk meglátni a tökéletlenség szépségét, szerethetőségét.” – Kolozsi Orsolya kritikája Mesterházy Balázs Gesztenye placc című kötetéről a Tiszatáj 2020/1. számában olvasható.
A Kultúrkör beszélgetése Juhász Kristóffal a Boldog halottak napját! című regényéről itt megtekinthető.
„Ilyen most, vagy ilyen lesz az én generációm. Az elbeszélő csak hősként emlegeti. Egy álombeli, valóságosnak nehezen elképzelhető hősként. Én viszont tudom, hogy létezik. Talán mégis a szüleinktől tanultuk ezeket. De nem hiszik el, hogy sikerült hőst nevelniük a gyerekeikből. Hiszen túl sokat csalódtak már ahhoz, hogy csak úgy higgyenek még ilyesmiben. Hogy ránk bízzák
