Karkó Ádám verse megjelent a Spanyolnátha legújabb lapszámában.

„Az emberek belefagytak a házak árnyékába.
Még láttuk hamvaikat a füstbe burkolt fák között.”

Az Előretolt Helyőrség Íróakadémia oktatóinak 2019. július-augusztus hónapjaiban megjelent írásai.

Az Előretolt Helyőrség Íróakadémia oktatóinak és pályakezdőinek köteteiről 2019. nyarán megjelent írások.

Az Előretolt Helyőrség Íróakadémia oktatóinak 2019. júniusában megjelent írásainak gyűjteménye.

„mert valami elhúzott mellőled az ágyból
egy szikra napsütés az éjszakában –
neked alvás volt számomra ez volt az ebéd
mert ebédidőben az emberek áhítoznak
s ájtatos énekeket zengenek”

„Homlokunkon a trópusi láz gyöngyei
a ráncok árnyékait keresik.
Magunkra zárjuk
a párától nehéz csendet.”

„A hegyek íve, levél szegélye,
miért pont ez marad meg?
Egy ág formája, amit kezedben tartasz,
s nem kezedé,
a folyó, amit hosszasan néztél,
s nem a szemed.
Nem meri magát egészben mutatni a szerelem
még a fényképeken sem,
részletek kellenek neki;
helyek, tárgyak…”

„próbálom megszeretni a nyarat,
rovarirtóval, légkondival nem is olyan nehéz.
a nyárban is csak a tavaszt meg az őszt keresem,
a levegőt, a zsenge zöldet, a születést.
vagy halált, istenfestette barnaságot.
már gyermekkoromban ez volt a baj:
neked mindig az kén’, ami nincs…
a rügyben és az avarban
az elmúlás csodáját lesem.”

„Csak Heraklész mert szembeszállni vele,
miután megfojtotta,
gyémántokkal és állati karommal
nyúzta le acélbőrét, fölvette magára,
így lett legyőzhetetlen.”

„Azt hittem, jól vagy, de
a szád a tériszony betûit formázta.
Tér-i-szony. Halkan,
mert a betûk darabokra
törhetnek a zuhanásban.”

„Tegnap belealudtam a tengerbe.
Ott a megbocsátás újabb nevetéssel várt.
Azt hiszem, szeretlek.
Nem vagyok fáradt,
csak az anyatejes indaháló
már megint szorít a szívem környékén.”

„Szeléné, az otthon, a család,
a termékenység istene ült a bölcsőmnél.
az istennő Héliosszal hált újholdkor,
amikor senki sem látta őket,
majd megpillantotta Endymiont,
a gyönyörű halott, fiatal istent,
rögtön szerelembe esett,
ötven csillaggyermek született a nászból.”

„Útban a siralomházhoz is kacagtam. Ügyvédem izzadt homlokát törölgette és arról dadogott, hogy milyen borzasztó hibát követ el az igazságszolgáltatás azzal, hogy egy szegény elmeháborodottat – mármint engem – halálra ítél. Erős a gyanúm, hogy inkább apámtól félt, mintsem engem sajnált. Fölöslegesen: apámat valószínűleg jóval kevésbé érdekelte az ítélet, mint őt.”

„de csak a telihold
nézett szét a szobámban
s kíváncsian olvasta a padlón
az ágyban heverő könyveim címét
majd vállat vont
és tovasiklott”

„Nem mernek,
csak lámpafénynél elaludni.
Nem mernek,
csak lámpafénynél elaludni.
Mindenkire gyanakodni kezdtél,
aki nyitott szemmel alszik,
elkapja pillantásod és énekelni kezd.”

„A Hold fénye elhal, mielőtt elérné
a hegy csúcsait.
Hallgatunk róla.”

„Mindegy, hogy négyzetbe, körbe
vagy versbe foglalják,
az ember addig ér,
amíg a teste engedi.“

„Irodalompedagógiai aspketus: a popkulturális utalásokkal eladatja magát a könyv a hipszterlányoknak, akik észre sem veszik, és belépnek, teszem azt, Örkény vagy Karinthy előszobájába.”

„Bennem didereg
a félelem. Már tudja:
mindjárt vége van.”
(Drávucz Zsolt)

„Földszagúak vagyunk, bennszülöttek,
sápadtabb a nap, ha újraszülnek minket.
Csupasz mellel mélyvízbe beborulni,
így teremnek a dombok víztükörben.”

A kötet két nagy fejezetre oszlik, Kék sávra és Zöld sávra, s míg az elsőben viszontagságos gyereksorsokat mutat meg, a második felében az emberi aljasság összes szürke árnyalatát vonultatja fel, így nemcsak a jelen, de a múlt nyomorúságát is megragadja letisztult, mégis erős atmoszférájú mondataival, karcos és nyers párbeszédeivel.