A legszebb nő a világon

A legszebb nő a világon

„Van egy lány, akit szeretek, habár sosem láttam az arcát. A virágboltban dolgozik az iroda mellett, s ugyanúgy ötkor végez, mint én: mire összepakolok és kiérek az utcára, már
ott lépdel előttem, a metró felé tart.
A dereka karcsú, s ringva jár, ahogy a liliom inog, ha rálehel a szél. A haja vörös, természetes vörös, nem az a szemet bántó, már-már lilába hajló árnyalat, amelyre olyan sok nő festi mostanában, hanem aranyló, mint a róka bundája vagy a napfény az őszi lombok között. Kék kabátot és kék kalapot hord, azt a kicsi, sikkes fajtát, amely ma nem divat, és magas szárú csizmát. Néha virágot visz magával, s ilyenkor a szirmok édes illata belevegyül dús hajába, mely rőtarany vízesésként omlik le a vállán.”

Gerencsér Anna, Leczo Bence, Juhász Kristóf és Vöröskéry Dóra írásai az Előretolt Helyőrség irodalmi-kulturális mellékletében olvashatók.