Tovább

Izer Janka novellája

“A leckeírás-mentes, családi kirándulós, levél- és gesztenyegyűjtős, napsütéses reggeleket és délutánokat idézte fel, ahol még a párizsis zsemle is jobban esik. Nem beszélve a lédús, frissen hersenő almák zamatáról.”

Tovább

Recenzió Pejin Lea kötetéről

“Pejin Lea verseiben a legérdekesebb szerintem az önazonosság problematizálása: az identitás nála nem állapot, hanem folyamat. Véget nem érő munka. Nem statikus tér, hanem rögzíthetetlen történés. Soha le nem záruló, állandó munka, erőfeszítés – nem utolsósorban kísérlet.”

Tovább

Univerzum gombostűnyi pontban – Drávucz Zsolt versei az Irodalmi Jelenen

Drávucz Zsolt Decemberi éjszakák margójára Ölelésed gondolatába zárkózom, míg idegenné válik újra a hozzád görnyedés. Hajlataid nyomai, mint létrák fokai – beléjük kapaszkodom, ameddig izmaim engedik. Kerestem a giccses szószerkezetet a formád őrző gyűrődésre a lepedőn. Végül csak a kis szekundnyi távolság kényelmetlensége maradt meg egy rosszul lefogott akkordból. Mutatnám, hogyan kellene jól, legalábbis érzéssel,

Tovább

Attila apa – Sántha Attila versei az Irodalmi Jelenen

Sántha Attila  Attila apa És nem maradt más hátra, mint kimenni, ahogy az ősök, London- vagy Amerikába. Levitt a család Brassóig, a nagyobbik lányok a nagy kalandért irigyeltek, és felsorolták, apa, hozz ezt, hozz azt, a kicsike még csak gőgicsélt. Pár hónapra rá látogatóba jöttem, hoztam kétfontos csészéket, Big Bent, londonos piros buszokat. A kicsike