“Csak a hajfürt, illatos, az marad.
Csak a zakatoló vonat, amivel elszökik messzire,
mibe kapaszkodni mer.”
“Csak a hajfürt, illatos, az marad.
Csak a zakatoló vonat, amivel elszökik messzire,
mibe kapaszkodni mer.”
“A leckeírás-mentes, családi kirándulós, levél- és gesztenyegyűjtős, napsütéses reggeleket és délutánokat idézte fel, ahol még a párizsis zsemle is jobban esik. Nem beszélve a lédús, frissen hersenő almák zamatáról.”
“Akkor szaporán. Ereszkedj a földre,
s keress embert, ki szótárt ír neked.
Megtanulod a nyelvet, hisz okos vagy,
és szalonnádat máris kérheted.”
“De Hófehérnépecske ekkor már irtó messzire elbogározott. Másnap szürkünyetig kóricált, csuda, hogy a farkas vagy a mándruc meg nem ette, aztán eccer csak egy házikóra bukkant, s abba ő biza nagy kétségbeesésibe bément.”
“A költő a műfaj természetéből fakadóan megpendít egy-egy érzelmi húrt, de nem negédeskedi túl a témáit, és véleményem szerint ezt nagyon helyesen teszi.”
“Az elbeszélés kísértethistória-jellege azonban meglepően későn, csak a mű második felében kezd kirajzolódni, ráadásul alig észrevehetően indul. Aztán egyszerre már nem vehető ki tisztán, mikor élő, mikor élőhalott egy-egy szereplő.”
“… az erőteljes traumaábrázolás és már-már végletes pesszimizmus ellenére Dezső Kata költészete, melyet akár kis kortárs magyar reality-lírának is nevezhetnénk, megkapóan hiteles és mai, miközben valamiféle dacos, megingathatatlan életigenlésről is tanúskodik.”
“Ők itt piknikeznek, halotti tort ülnek, és nem tudják,
hogy harapásaik után egyre jobban felejtődnek azok,
akiket nem kínáltak hellyel.”
“Szuvenírként hazahordjuk más Európák maradékát,
megelégszünk azzal, hogy a felét meghagyták valaminek,
amit csak egészként lehetne leélni.”
“Nem tudtad megfogni a kezem,
a csillagok nem engedték,
maguknak akartak.”
“A karácsony lenyűgöző, mágikus erejét jelzi, hogy napjainkban elenyésző azoknak az embereknek a száma, akik teljes lélekkel csakis vallási meggyőződésükből, kizárólag Jézus születése miatt ülik meg e jeles napot.”
“Csak menni a csillagot követve,
Indulni a jászolig Uram.
Menni heteken át,
Még mindig messze van.”
“Pejin Lea verseiben a legérdekesebb szerintem az önazonosság problematizálása: az identitás nála nem állapot, hanem folyamat. Véget nem érő munka. Nem statikus tér, hanem rögzíthetetlen történés. Soha le nem záruló, állandó munka, erőfeszítés – nem utolsósorban kísérlet.”
“Horváth László Imre kisregényének központi témája a szerelem, és minden esemény a szerelem körül forog. Lehet-e szerelmes regényt írni a 21. században? Lehet-e hitelesen beszélni erről? Sokféle válasz létezik.”
“Hülyeség várni a tavaszt angyalom, megkívánni elég, aztán keresni egy padot mellékesen és tétován, nadrágszárad felhúzni kissé, és álladat égnek szegezni.”
Recenzió jelent meg az Íróakadémia oktatója, Lőrincz P. Gabriella Átszállás előtt című kötetéről az Irodalmi Jelenen. A recenzió itt olvasható
Az Íróakadémia oktatója, Farkas Wellmann Éva Parancsolatok című kötetéről jelent meg recenzió a Pannon Tükörben. A recenzió itt olvasható
Az Íróakadémia szerzője, Demeter Szilárd Hármasoltár című kötetéről írt recenziót Juhász Kristóf, az Íróakadémia színházi tagozatának mentora az Irodalmi Jelenben. A recenzió itt olvasható
Falusi Márton , az Íróakadémia oktatójának Csernyenko kézdublőre című hangjátékáról beszélgettek a szerzővel. Az interjú itt olvasható
Az Íróakadémia pályakezdőjének, Dezső Katának az Akiket hazavártak című kötetéről jelent meg recenzió a Revizorban. A recenzió itt olvasható
Az Íróakadémia oktatója, Sántha Attila Bühnagy székely szótár című művéről írt recenziót Varga Melinda, az Íróakadémia oktatója az Irodalmi Jelenen. A recenzió itt olvasható
“Hosszú utam volt, a belvárosból
vittem legkedvesebb ápoltam,
hogy egy másik öregotthonban
meglátogassa a feleségét.”
A Pannon Tükörben jelent meg recenzió Farkas Wellmann Éva, oktató Parancsolatok című kötetéről. Milbacher Norbert Léleknyavalyák című kötetéről írt recenziót Dorcsák Réka, pályakezdő, Smid Róbert, mentor pedig Vajna Ádám Oda című kötetét recenzálta a Pannon Tükörben. A recenziók itt olvashatók
Az Íróakadémia oktatója, Sántha Attila Bühnagy székely szótár című művéről olvashatunk recenziót az Irodalmi Jelenen. A recenzió itt található
Drávucz Zsolt Decemberi éjszakák margójára Ölelésed gondolatába zárkózom, míg idegenné válik újra a hozzád görnyedés. Hajlataid nyomai, mint létrák fokai – beléjük kapaszkodom, ameddig izmaim engedik. Kerestem a giccses szószerkezetet a formád őrző gyűrődésre a lepedőn. Végül csak a kis szekundnyi távolság kényelmetlensége maradt meg egy rosszul lefogott akkordból. Mutatnám, hogyan kellene jól, legalábbis érzéssel,
Sántha Attila Attila apa És nem maradt más hátra, mint kimenni, ahogy az ősök, London- vagy Amerikába. Levitt a család Brassóig, a nagyobbik lányok a nagy kalandért irigyeltek, és felsorolták, apa, hozz ezt, hozz azt, a kicsike még csak gőgicsélt. Pár hónapra rá látogatóba jöttem, hoztam kétfontos csészéket, Big Bent, londonos piros buszokat. A kicsike
Az Íróakadémia oktatója, Falusi Márton Halálos szótövek kertje című kötetéről írt esszét Smid Róbert, az Íróakadémia mentora. Az esszé itt olvasható
“A kádban,
(ahol minden nedv fürdővíz,
otthonos, mint az anyaméh),
újra könnyű vagy, és vállamra borulsz,
mint maradék fürdősóra az orchideák.”
“Itt élünk mi. Álmaink zsúfolt
félgarzonjában, ahol minden
cukormázas és tejszínhabos.”
“A szilfalevél erezetében
tegnapi spicced. Zuhanása, íves
pályája mindent leír.”