Pál Dániel Levente: Az Úr Nyolcadik Kerülete, avagy történetek a kritikus zónából

Pál Dániel Levente oktatónk új könyvéről írt az artnews.hu

Pál Dániel Levente: Az Úr Nyolcadik Kerülete, avagy történetek a kritikus zónából

A nyolcadik kerület, vagy közismert szlengben a „nyócker” ikonikus helyszíne a fővárosnak. Említése minden Budapesten élőben képzettársítások tucatját indítja meg. (…) A nyolcadik kerület a legtöbbünkből kesernyés mosolyt vált ki, de azt érezzük a szívünk mélyén, hogy jellegzetes szagú és hangú utcái nélkül nem is lenne igazán Budapest.

„- Egy kenyeret kérek.
Az eladó ad neki egyet…
– Nincs friss?
– Ez van.
– A börtönben jobb volt a koszt.
– Vissza lehet menni.
– Folytatod, az lesz.”

Fakult gyöngyszemként vannak egymás mellé felfűzve a történetek, életképek, szösszenetek és dialógusok a hírhedt kerületről. Aki olvassa, minden másodiknál halkan felujjong magában: „Jé, ezt én is átéltem, ez velem is megtörtént, én is pont így hallottam…” A kis sztorik szereplői egytől egyik főszereplők, keserédes jeleneteikből összeállnak a szánni való vagy éppen reményt keltő emberi sorsok. A könyv olvastatja magát, az első szösszenet után képtelenség letenni, és az ember zsinórban olvassa tovább a feslett utcalányok, tört beszédű vietnámi bevándorlók, fásult rendészek és nagyszájú kereskedők életéről szóló sírós-nevető kis etapokat.

„A kislány, érezve a törődést a háta mögött, rákapcsolt a tempóra, és selypítve rikoltozott, ahogy csak kifért a torkán.
– MEGÖJÖÖÖÖÖÖM!
A fiatalasszony valamiféle elégedett büszkeséggel a többi felé fordult, körbehordozta tekintetét:
– Az én lyánykám.
Az egyik öregasszony, csak úgy foghegyről, halkan kiköpött:
Vagy a Józsié, rohadjon meg!”

A könyv legnagyobb erénye a humor és az őszinteség, de nem csak így egyszerűen. A humora ugyanis merész, az őszintesége pedig hiteles. Köszönhető ez annak, hogy a könyv szerzője, beszélője és narrátora maga az író, aki kerületi lakos révén testközelből éli meg a negyedben élők mindennapjait. Kétségünk sincs afelől, hogy a jelenetek nem a képzelet szüleményei, hanem valóban megtörténtek. Az elbeszélői mód így észrevétlenül kúszik át egy szociológiai környezettanulmányba, de mindezt úgy teszi, hogy a színes és érdekfeszítő stílusból nem veszít egy jottányit sem. (…)

Az Úr Nyolcadik Kerülete olyan élvezhető szkeccs-történet, amelyben mindenki talál olyan életképet, amely ismerősként köszön neki vissza. Éppen ezért ajánlott mindenkinek. Annak, aki a kerületben lakott vagy lakik, aki dolgozni jár oda vagy csak átutazóban suhan át a lepusztult tűzfalak között, aki beugrik a Blaha Lujza téri Mekibe, vagy éppen csak shoppingol a Nagykörúton. A „nyócker” történetét ilyen ízesen és autentikusan még nem tálalta senki, és ennek a kerületnek – mely ugyanolyan fontos szegmense az ékes Budapestnek, mint a Várnegyed vagy a Rózsadomb –, szüksége is volt erre a fajta literális rehabilitációra. (…)

A teljes szöveg megtekinthető: ArtNews.hu

A fényképet Bach Máté készítette