Tovább

Orbán János Dénes: Búbocska

Ha utálod a spenótot, ha jobban szeretsz bottal piszkálni egy békát, mintsem rokon nénikéket látogatni, ha bundás pókokkal rémisztgeted a lányokat – azaz igazi kölök vagy szinte épeszű felnőtt vagy –, úgy neked íródott ez a gonoszka regény, amely egyedülálló a meseirodalomban: az ördögök világáról szól.

Tovább

György Attila: Bestiarium Siculorum

„Ne tudd meg, mi az. Mit sem sejtő tourist, kit vonz a székelyföldi táj… Azt hinnéd, hogy a medve a legfélelmetesebb szörnyeteg? Tévedsz, és alábecsülöd ezt a félelmetes tartományt. A medve mellett – ami valóban nem játék – még 28 ádáz bestia leselkedik rád, ha Erdélybe merészkedsz.”

Tovább

Pécsi Györgyi: Kányádi Sándor

Pécsi Györgyi irodalomtörténész a nemrég távozott költőfejedelemről, Kányádi Sándorról írt monográfiájának újabb kiadását tartja kezében az olvasó. A könyv egyik vezérelveként az szolgál, hogy ne csak a szűken vett szakma számára kommunikálja az életmű érdemeit, hanem a szélesebb olvasóközönség is képet kapjon a pályaívről.

Tovább

Veress Zoltán: Irgum-Burgum Benedek

„Ott, ahol az égbe nyúló
gránitszikla meredek,
élt egy medve, úgy hívták, hogy
Irgum-Burgum Benedek.
Művelt mackó, tudta róla
rég az egész falu már:
járt neki egy képes újság,
úgy hívták, hogy Napsugár.”

Tovább

A költő tenger nélküli tengernagy

„Hogyan definiálja önmagát az, aki olyan tevékenységet végez, aminek a társadalmi haszna számokkal nem mérhető, és amely tevékenység semmilyen befolyással nincs az emberek mindennapi életére. Vajon a költő, a művész tényleg valamiféle őrült, csodabogár, tenger nélküli tengernagy, tárca nélküli miniszter?”

Tovább

A tizenkét kagyló: Rák

„Szeléné, az otthon, a család,
a termékenység istene ült a bölcsőmnél.
az istennő Héliosszal hált újholdkor,
amikor senki sem látta őket,
majd megpillantotta Endymiont,
a gyönyörű halott, fiatal istent,
rögtön szerelembe esett,
ötven csillaggyermek született a nászból.”

Tovább

London minden hattyúja a királynő tulajdona

„Útban a siralomházhoz is kacagtam. Ügyvédem izzadt homlokát törölgette és arról dadogott, hogy milyen borzasztó hibát követ el az igazságszolgáltatás azzal, hogy egy szegény elmeháborodottat – mármint engem – halálra ítél. Erős a gyanúm, hogy inkább apámtól félt, mintsem engem sajnált. Fölöslegesen: apámat valószínűleg jóval kevésbé érdekelte az ítélet, mint őt.”