Tovább

Orbán János Dénes: Búbocska

Ha utálod a spenótot, ha jobban szeretsz bottal piszkálni egy békát, mintsem rokon nénikéket látogatni, ha bundás pókokkal rémisztgeted a lányokat – azaz igazi kölök vagy szinte épeszű felnőtt vagy –, úgy neked íródott ez a gonoszka regény, amely egyedülálló a meseirodalomban: az ördögök világáról szól.

Tovább

György Attila: Bestiarium Siculorum

„Ne tudd meg, mi az. Mit sem sejtő tourist, kit vonz a székelyföldi táj… Azt hinnéd, hogy a medve a legfélelmetesebb szörnyeteg? Tévedsz, és alábecsülöd ezt a félelmetes tartományt. A medve mellett – ami valóban nem játék – még 28 ádáz bestia leselkedik rád, ha Erdélybe merészkedsz.”

Tovább

Pécsi Györgyi: Kányádi Sándor

Pécsi Györgyi irodalomtörténész a nemrég távozott költőfejedelemről, Kányádi Sándorról írt monográfiájának újabb kiadását tartja kezében az olvasó. A könyv egyik vezérelveként az szolgál, hogy ne csak a szűken vett szakma számára kommunikálja az életmű érdemeit, hanem a szélesebb olvasóközönség is képet kapjon a pályaívről.

Tovább

Veress Zoltán: Irgum-Burgum Benedek

„Ott, ahol az égbe nyúló
gránitszikla meredek,
élt egy medve, úgy hívták, hogy
Irgum-Burgum Benedek.
Művelt mackó, tudta róla
rég az egész falu már:
járt neki egy képes újság,
úgy hívták, hogy Napsugár.”

Tovább

Juhász Kristóf: Boldog halottak napját!

Tizenkilenc különös elbeszélés és két kisregény halálos vágyakról, föltámadó holtakról és az örök élet titkairól. Csak vakmerő olvasóknak.

Tovább

Polgár Kristóf: Hamlet retúr

„Bolond dalokkal bűvöltél,
belém nevelted a vadat.
Fehér köntösben ápoló,
feketében apáca vagy.
Kalapban az ördög,
szárnyakkal sárkány lehetsz,
pikkelyek nélkül angyal.
Mindent tőled tanultam,
tekintélyes nagyúr. Ma
téged nézlek. Mutass újat!”

Tovább

Bék Timur: Aszterión

„Míg próbáltuk befogni a kinti hőt,
mi, balszerencsés állat-emberek,
térként tudtuk elképzelni az időt,
s anyagnak érzékeltük a teret.

A régi nyelv e tévképzetek nyelve.
A régi nyelvnek nincs erélye itt,
önmagunkban elszavalni az elme
kimondhatatlan költeményeit.”

Tovább

Regős Mátyás: Patyik Fedon élete

„Egy ferencvárosi kórházban láttak valami tündért,
valami Szűzanyához hasonló égi lányt,
ahogy hordágyon vitték a kórházba már halott
testét. Szegény Fedont úgy kellett kivágni belőle.”

Tovább

Kabdebó Lóránt: Esettanulmányok? Sorsvállalások!

Kabdebó ha írókról ír, mindig emberekről: barátokról vagy ellenségekről szól, meg olyanokról – és töredelmesen bevallja ezt is –, akiket félreértett, elfelejtett, nem vett észre. Hajtja a felfedezés gyönyörűsége.

Tovább

Végh Attila: Sárkányfüves könyv

„Amikor jön a migrén, a természet kinyilvánítja hatalmát, és kiderül, hogy bármilyen magasrendű szellemlény vagy, egy kis anomália az idegekben vagy az erekben fetrengő senkivé tesz, akinek nemhogy írni, olvasni, gondolkodni, de talán még élni sincs kedve tovább.”

Tovább

Lakatos Mihály: Súlyos ügyek

Lakatos Mihály összegyűjtött tárcáit tartja kezében az olvasó. A szerző több mint tíz éven keresztül figyelte a közélet makro- és saját életének mikrotörténéseit (vagy épp fordítva), és sajátságosan szellemes stílusában nemcsak reflektált rájuk, hanem irányt szabott nekik, s tovább is gondolta őket.

Tovább

Marcsák Gergely: Fekete-Tisza

“Nem vagy lángoszlop, sem vádló maradvány,
rossz szónoklatban történelmi példa,
csak porladó csontváz, befagyott lélek,
mi hazavágy, de sosem érhet célba.”

Tovább

Bagi Iván: A törődés eredete

Bagi Iván első verseskötetét tartja kezében az olvasó. A bemutatkozó kötet több különböző korszakban született verset tartalmaz, a költő 14 éves korától napjainkig.

Tovább

Lövétei Lázár László: Miféle harag

Ki lehet-e vonulni ebből a világból, mondjuk a természetbe? Működik-e az „eszképizmus”, van-e még „egyéni megváltás” ebben a világban, vagy tényleg elölről kell kezdeni mindent?

Tovább

Böszörményi Zoltán: Sóvárgás

Böszörményi műve kétségbeesett figyelmeztetés arra, hogy a szülő és a gyermek érzelmi kötelékének szétszakítása nemcsak a lelkeket, hanem a társadalmat is szétzilálja.

Tovább

Márkus András: Elza

Sokkolóan brutális és letehetetlenül izgalmas regény. A szinte egyedülálló kegyetlenség prezentálásán túl súlyosan irodalmi szöveg, olyan csavarokkal, amelyek előtt a hollywoodi forgatókönyvírók is fejet hajthatnak.

Tovább

Horváth László Imre: A Kicsi embere

Utisz visszaemlékezésének regényében frivol perspektívából mutatkozik meg a tragikus huszadik századi magyar történelem megannyi emberi színjátéka, illetve színfalak mögötti játéka, Machiavelli szabálykönyve mellett Rejtő Jenő emlékét idézve.

Tovább

Fernando Pessoa: Bensőmben sokan élnek

Kötetünk másfelől végigkíséri a portugál költő magyarországi sorsát és befogadását is. Ilyenformán ez a kötet a máig legteljesebb magyarul megjelent válogatás a portugál költő verseiből.

Tovább

Kuszálik Péter: Purgatórium

Sütő Andrást az erdélyi magyar irodalom ikonikus figurájaként ismerte a magyarországi olvasó, és Erdélyben is ugyanolyan kultusza volt. De Sütő András nem véletlenül kopott ki a köztudatból.

Tovább

Vöröskéry Dóra: Röpképtelen madarak

Vöröskéry Dóra világában őrült csokoládéboltosok, bosszúálló sellők és beszélő állatok élnek. Az apokalipszis lovasának van egy öccse, az ördögnek pedig egy lánya. A poklot őrző konyhásnő nem kedves, de legalább a gyerekek ártatlanok.

Tovább

Shrek Tímea: Halott föld ez

Shrek Tímea éveken keresztül tanárként dolgozott a Beregszászi 7. Számú Általános Iskolában, ahol hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozott. A szeme előtt zajló nehéz életek súlya és tragédiája arra késztette, hogy ne csak megértse – meg is írja őket.

Tovább

Mózes Huba: Egyre közelebb az éghez

Mózes Huba 1941. június 2-án, Kolozsvárt született. Irodalomtörténész. Az irodalmi művek, folyamatok és intézmények kutatását az ezerkilencszázhatvanas évek derekán szülővárosában kezdte, majd 1993-tól Miskolcon folytatja.

Tovább

Demeter Szilárd: Hármasoltár

Életem első két évtizedének élményanyagából táplálkozik ez a könyv. Nem leltár, és nem is számvetés. Csupán egy félfordulat hátra, mint amikor a vállad fölött lesed a szemed sarkából, hogy van-e emberi mozgás mögötted.

Tovább

Ármos Lóránd: Milyen kölyköket nevelsz ellenem?

Régi és új versek, velük pedig visszatérő dátumok és helyek dramatizált, jelenetező, filmszerű, lírai snittekben. A megszólaló rendezi és játssza valamennyi alak szerepét: a bohémtól a szenvedőig használja ki az irodalmi travesztiát a mindennapokban.

Tovább

Makkai Ádám: Kutyapest

“Mért kell ép ésszel visszabugrisodni
fél évszázad Amerika után?
Néprajzi rongy lesz, gyűrt, unt úri holmi,
ki meghúzódik más nép ajakán…”