„Van egy lány, akit szeretek, habár sosem láttam az arcát. A virágboltban dolgozik az iroda mellett, s ugyanúgy ötkor végez, mint én: mire összepakolok és kiérek az utcára, már ott lépdel előttem, a metró felé tart. A dereka karcsú, s ringva jár, ahogy a liliom inog, ha rálehel a szél. A haja vörös, természetes vörös,
„A szívem dobogással dombot formált testemen, mellkasomon nyálharmat lengte be a ritka mezőt. S máshol is emelkedtek a hegyek völgyekre várva, közeledtek egymáshoz az arányos partvonalak, a földtest talpai várkapukat képeztek, rövid hadakozással hirtelen egyesültek a kontinensek.” Csornyij Dávid, Szilágyi-Nagy Ildikó és Leczo Bence írásai az Előretolt Helyőrség irodalmi-kulturális mellékletében jelentek meg.
„nem követhető Létrejötte igazolhatatlan Mint a bűn öző retteg a teraszon Lá ba a mellkasához felhúzva Papírok lángja körülötte Már nem tudja eldönteni a hajnallal vagy halálával játszik Az író aki papír ról álmodott és most papírt hány” – Zalán Tibor versei a Bárkaonline-on olvashatók.
Szente Anita interjúja Varga Melindával a kultura.hu-n olvasható.
„Ady virágot keresett. Néha érzem az illatát. Ha felperzselnénk a földet, se halna kínhalált.” – Szeder Réka versei a Vásárhelyi Látóhatárban olvashatók.
„Földből kikelt tested szorítom, sárból edzett öklöd az ég felé tartom, kirajzolódom körvonaladban.” – Szabó Fanni verse az ÚjNautilus-on olvasható.
A TV21 beszélgetése Shrek Tímeával – többek között a Halott föld ez című kötetéről – elérhető a Youtube-on.
„Lábujjhegyen indulok mindenhová. Néha megállok az elsötétült ablakoknál, És üres csigaházakat taposok szét a járdán. Hátha városokkal arrébb is felriadsz.” – Ráday Zsófia versei az Irodalmi Jelen oldalán olvashatók.
„Eltűntek a lillózók, a madarak délre, te pedig, mint a régi antik, itt ragadtál.” – Nagy Lea versei a Tiszatáj januári számában olvashatók.
„Apa ma hazajön külföldről, sokat van ott, dolgozik. Most egy ideig itthon marad velünk, és végre játszani is fogunk a társasjátékokkal, amik fent vannak a polc tetején. Kiszínezem a rajzom, de kint hagytam a kéket, pedig Apa szeme kék, legalábbis úgy emlékszem.” – Fehér Enikő írása a Bárkaonline-on olvasható.
„Egy régóta várt, hiánypótló nagyregény születésének vagyunk tanúi: az erdélyi fejedelemség uralkodói még mindig beindítják az írói fantáziákat…” – Nagy Koppány Zsolt írása Gál Vilmos regényéről a Magyar Nemzet oldalán olvasható.
„Cseresznyefa alá húzódsz, kabátod a kéregbe kapaszkodik. A tyúkok behúzott nyakkal ülnek fölötted, taréjuk izzó juharlevél.” – Kovács Újszászy Péter versei a KULTer.hu-n olvashatók.
„Minden törékeny sorsban ott van a hiba valahol, mégis, ezen hibák ellenére (sőt, az sem kizárt, hogy éppen emiatt) is szerethetők az emberek. A könyvet olvasva képesek vagyunk meglátni a tökéletlenség szépségét, szerethetőségét.” – Kolozsi Orsolya kritikája Mesterházy Balázs Gesztenye placc című kötetéről a Tiszatáj 2020/1. számában olvasható.
A Kultúrkör beszélgetése Juhász Kristóffal a Boldog halottak napját! című regényéről itt megtekinthető.
„Ilyen most, vagy ilyen lesz az én generációm. Az elbeszélő csak hősként emlegeti. Egy álombeli, valóságosnak nehezen elképzelhető hősként. Én viszont tudom, hogy létezik. Talán mégis a szüleinktől tanultuk ezeket. De nem hiszik el, hogy sikerült hőst nevelniük a gyerekeikből. Hiszen túl sokat csalódtak már ahhoz, hogy csak úgy higgyenek még ilyesmiben. Hogy ránk bízzák
„Elszáradt szőlőszárral átölelt ház, az ablakpárkányon időtorzulás, ott várnak a csuklyás jelenések visszatesznek az anyaméhbe.” – Csornyij Dávid versei az Együtt folyóirat 2019/6. számában olvashatók.
„Az olvasó azonosul a főhőssel, az olvasásmániás halászfiúval. Aki ezt a regényt elolvassa, az olvasó ember, tehát a hőst magára szabottnak érzi: ez a fiú kissé otthontalan a hétköznapokban, a megélhetésben, szeret tanulni, vágyik a tudásra, a művelődésre, érdeklődik a tudomány és a művészet iránt. Az ilyen ember periférikus – akár regényhős, akár olvasó, akár
„Egy ilyen helyzet az irodalmi művek számára is jó próbatétel: ilyenkor érzékenyebb az ember az olvasásra, felértékelődik az idő, pontosabban a minőségi időre koncentrálunk ösztönösebben…” – interjú Farkas Wellmann Endrével a járványról a Hajónapló oldalán.
„Az ablakszemek mögött szobainasra akasztjuk a kabátot, a sálat, az esernyőt, lerúgjuk magunkról az átázott cipőt, a hússzínű lámpafényben megvacsorázunk.” Drávucz Zsolt versei az Irodalmi Jelen oldalán olvashatók.
Szilágyi Nagy Ildikó – A három márványfej A Magyar Széppróza Napja alkalmából született műveket Turi Bálint színművész előadásában láthatjuk. A gálaesten született írások második helyezettje Szilágyi-Nagy Ildikó: A három márványfej című prózája lett.
Nagy Koppány Zsolt írása
Szeretem a különvált részeid,
így gyenge vagy.
Nem is vagy.
Dorcsák Réka recenziója Polgár Kristóf kötetéről
arca félig hold, félig nap,
szeme zöld tavában
Pszükhé meztelen fürdik.
Volt egy nagyon jó barátom, akit egyszer megkérdeztem, ugyan miért nem szerzi meg a jogosítványt, és sokáig ecseteltem, milyen praktikus egy autó, meg az összes hasonló hülyeséget. Hosszan rám nézett, aztán három okot sorolt fel: 1) idősnek érzi magát; 2) soha nem tapasztalt igazi késztetést a vezetésre; de a legfontosabb talán mégis az, hogy 3) „van egy bizonyos viszonyom az alkoholhoz”
Be kellett ismernie azt a paradoxont is, hogy amíg a haldoklók körül sürgött-forgott, az élők világa elrohant mellette.
Nagy Koppány Zsolt írása
„otthonosan mozog a végletek között,
azt szereti, ha csak ő beszél, és
te hallgatsz, csodálod cseresznye ajkát,
hosszú nyakát és kerek vállát,”
Interjú kiadónk szerzőjével, a nemrég elhunyt kétszeres Kossuth-díjas Makkai Ádámmal és feleségével, Arany Ágnessel
