1968-ban született Kézdivásárhelyen, több évtizedes kolozsvári, bukaresti, New York-i, londoni kitérő után oda is tért vissza. A Sziveri János-díj (1995) és a Méhes György-nagydíj (2010) kitüntetettje.

„Az Előretolt Helyőrség programos kiadványának szerzője, aki antiideologikus ideológiát szegez egyfelől a küldetésesként artikulálódó költészetteória ellen, másfelől nem hisz, pontosabban nem eléggé hisz abban a palimpszesztus-mód­szerben, amely (a »költőiség« őrzőjeként) a hagyománytörténésben beleszövi a maga költészetét a világköltészet szövedékébe, áttetsző maszkokat öltve, egyetlen költészetváltozatot sem utasítva el, számosat az önmagáéba integrálva.” (Fried István)

„Sántha Attila több költői ént állít elénk, több korból, de ezek mintha mégis viselnének közös vonásokat: a minőséget (látszólag) nem ismerik, a hitelességet nem hiszik, a kultúrában csalódtak (volna?), érdeklődésük perifériális, képzettségüket (ha van) eszközként kezelik a klasszikus értékskálán el nem fogadott igényeik kielégítésére, a kiegyensúlyozottságra pedig sem jogot, sem esélyt nem kaptak. Élnek. Túlélnek.” (Tamási Piroska)

„Sántha Attila a kilencvenes évek elején elhíresült radikális kolozsvári Előretolt helyőrség programadó költőjeként kezdte pályáját – elutasította a pátoszos kisebbségi szerepvállalást, a kisebbségi szerepbe való fordulást/menekülést, csak modern költő akart lenni. Ahogy akkor kor-adekvát válasz volt szembefordulása a beszűkített világlátás ellen, az utóbbi időkre ugyanúgy kor-adekvát válasz a székely-magyar sors, az identitás, az eredet, a lokális emberi kapcsolatok fókuszba emelése. Éppoly lázadás és tiltakozás a provincia vállalása ma, a globalizáció és egyetemes elbizonytalanodás idején, mint negyedszázada a Helyőrség provinciaellenessége. Időközben ugyanis – éppen csak, mint a föld mágneses pólusai – a megmentendő értékek helyet cseréltek.” (Pécsi Györgyi)